Este még kimentem Stuval, ittam egy kávét, netet próbáltam igazából keresni, meg vettem egy ciabatta-szerűt, hogy legyen reggelim. Egy könyvesboltban csak kötelező olvasmányokat találtam, de azt mondták, Pontevedrát próbáljam meg, az nagyobb város. És tényleg, 170 000-es!

Visszatértünkkor találkoztam a mackóalkatú argentin fiúval, mondta, hogy nagyapámat Mos-ban látta. Írtam is Björnnek, hogy biztos be van nyomva, de aztán rájöttem, hogy Detlöfre gondolhat, mert ő említette Mos-t. 

Björn elég lehangolt SMS-t írt, hogy Kaj azóta is sokat iszik, és ő nagyon csalódott.

Találkoztam egy tasmán pasival, aki nagyon szimpatikus volt, kölcsönösen megállapítottuk, hogy még nem találkoztunk mással a másik nemzetiségéből.

Jó, hogy el-elbeszélgetünk egymással a mosdóban, útközben... tetszik.

Reggel Stuval együtt indultunk, de kezdett aggasztani. Úgy néz rám, mint egy macska. Vagy egy túlkarikírozott 15 éves lány. Egy idő után a tasmán pasival előrementek, én lemaradoztam. Aztán a tasmán is, de Stu elöl maradt. Én a térdem miatt is igyekeztem lassabb tempót kényszeríteni magamra. Jó kis emelkedők-lejtők voltak.

Sokáig nem találtam kávézót, aztán egyszer csak a fák között megpillantottam... a nagy vizet! Megnéztem a könyvben, egy tengerparti városhoz értem. De valahogy folyó is volt... delta? Mindenesetre eldöntöttem, hogy a parton fogok kávézni, és sikerült! Ugyan "csak" folyóvíz, de kitűnő rálátásom volt a római kori hídra.

Innen megint emelkedő-lejtő, de már többnyire erdőben, aztán újabb 7 km után megálltam, mozogtam kicsit, mert a hátam fáj, meg megigazítottam a száradókat, és ettem kicsit, mert éhes voltam.

Mikor beértem Pontavedra vonzáskörzetébe, elkezdtem kávézót keresni, de amit láttam, abban már Stu ült, meg úgy éreztem, bármikor odaérhetek. Mikor már kis híján feladtam, megláttam a pici spanyol figurát a kávézóba tartani, így sejtettem, hogy megérkeztem. Így is volt, fent találkoztam Marcelloval, és fuck, az albergue még zárva volt. Lementem egy kávéra, a kis spanyol meginvitált, és valahogy Marcelloval is megtört a két napja tartó jég. Nekemadta a salátáját, meg adott a sütijéből. Mondtam is neki, én leszek a camino ingyenélője a végén.

Az albergue igen szuper, bár a camino indusztrializálódása zavar kissé. Itt már kitűzőt, pólót lehet kapni... De nagyon szuper előtér, WiFi, csodajó kert szárítókkal, társalgó van, úgyhogy szavam nincs.

Björn rámírt, hogy hol töltöm az éjszakát, így sejtettem, hogy elszakadt a cérna.

Neteztem, mostam, zuhanyoztam, hajat mostam, gyűjtöttem az erőt, hogy Stuval a városba menjek. Aztán csak elindultunk, de a főtéren otthagytam, hogy könyvet meg Internet-kávézót keressek. Mivel a tourist office-t nem találtam, elég sokat kóricáltam, de találtam egy reménytelennek tűnő boltot, ahol vagy 6 db angol könyvt tudtak mutatni. Egy krimit választottam.

Beültem egy szimpinek látszó helyre egy kávéra meg egy fánkra, amiből egy csomaggal vettem, de kiderült, hogy ánizsos. Marcello elhúzott mellettem, leültettem, megmutattam, milyen pólót vett meg mit borozott. Nekiadtam a fánkokat. Visszaindultunk, és véletlenül találtam egy nyomtatóval rendelkező helyet, így lepattantam. Kinyomtattam a repjegyeket.

Az albergue-ben Björnt találtam. Elmesélte, hogy Kaj éjszaka eltűnt egy idegennel, 2-3 táján hallotta megjönni, nem vette fel a telefont, nem nyitott ajtót, így kinyittatta a tulajjal, és atomkészen találta, még körülötte is vörösbor volt az ágyneműn. Úgy döntött, otthagyja, mert ez neki így nem camino. Ráadásul pont előtte beszélt vele erről. Szóval camino miracle: megvan a Santiago-friendem :)

A másik camino-miracle Marcelloé volt ma: félúton eltört a cipője talpa, és kibírta pont az albergue-ig.

Mikor megjöttem, gyorsan elvittem Björnt vacsorázni, egész nap alig evett és 40 km-t gyalog, 40 km-t taxival jött. Rendeltem krumplit is, hogy ne csak salátát egyen. Utána gyümölcsöt vettünk, meg kávéztunk, és kidumáltuk magunkat.

Szóval hepinesz.