Exhalation

Ted Chiangnak korábban olvastam az Érkezés és más novellák című kötetét, elsősorban a film irányította rá a figyelmemet, bevallom. Azt a kötetet is nagyon szerettem és azt a novellát is, talán ugyanannyira, mint a filmet, de másképpen, szinte teljesen mást adott nekem és ezt nagyra értékelem. Ha lehet, ez a könyv még jobban tetszett, mert mert kicsit többszínűnek éreztem, mind téma választásában, mind pedig hangulatában.

Azért ebben is vannak sajnos olyan darabok, amik mellettem nagyon elmentek, valószínűleg ez az én tájékozatlanságom vagy kevésbé tudományos(-fantasztikus) agyam hibája, mindenesetre kilenc novellából már egy ilyen is nagy veszteség.

Szokás szerint a három kedvencemet emelném ki nektek:

A szorongás a szabadság szédülete: ez volt az abszolút kedvencem, kérdés nélkül. A történetben egy bizonyos készülékkel fel tudjuk venni a kapcsolatot egy párhuzamos valósággal. A technológia már mindenkinek hozzáférhető, kb. Internet-kávézók vannak azoknak, akik nem tudnak vagy akarnak beruházni egy saját ilyen dologra. A főszereplő, Nat egy ilyen helyen dolgozik. Kollégájával piti átveréseket hajtanak végre. Emiatt jár egy terápiás csoportba is, ahol arra kell rávennie egy férfit, hogy adja el a gépét. Emellett egy Dana nevű pszichológust is követünk, akinek a kliensein keresztül sok érzelmi-morális dilemmába látunk bele, amit ez az újfajta lehetőség felvet. Nagyon szerettem ennek a novellának a noir-szerű hangulatát, azt, hogy amellett, hogy sci-fi volt, pszichológiai krimi is volt. Nagyon érdekes kérdéseket feszeget a párhuzamos dimenziókkal való kapcsolattal, pl. hogy minket hogyan befolyásol, amit megtudunk egy párhuzamos dimenzióbeli énünkről. Nekem ez tökéletes, csillagos ötös :)

Omphalosz: nagyon érdekes a világ, amit teremt. A főszereplő egy régész nő egy olyan alternatív világban, ahol arra, hogy Isten teremtette a világot, tudományos bizonyítékokkal rendelkeznek. Amikor ezek közül sokat megtalál egy múzeum boltjában, elkezd kutakodni, honnan kerülhettek ide. Magánnyomozása egy másik városba viszi, ahol meglepetésére az derül ki, hogy az ottani múzeum igazgatójának lánya küldte a kiállításra nem kerülő példányokat - a motivációja azonban meghökkentő. Ez az írás önmagában is nagyon izgalmas és azt hiszem, a tudomány és vallás összeolvasztásával finoman szólva is meghökkentő. Ahova azonban egy csavarral kifut, az egy számunkra is nagyon érdekes meghasonlás és válaszkeresés. 

A tények valója, érzések igaza című két idősíkon és helyszínen játszódik. A fiktív jelenben egy újságíró szkeptikus a Remem nevű technológiai újítással szemben, ami keresőmotor múltbeli emlékekre (ezeknek rögzítése már eleve lehetséges, csak a könnyű elérhetőség-keresés nem volt eddig adott), tart attól, hogyan változtatja meg a kapcsolatokat, ha nem lesznek elfeledett dolgok, ha az érzelmeink nem szűrik egy kicsit meg az emlékeinket. Ezzel párhuzamosan tiv törzshöz érkezik egy misszionárius, aki megtanít írni-olvasni egy érdeklődő kisfiút. Azt követhetjük nyomon, hogy az ő dolgokról való gondolkodása hogyan formálódik át egy olyan egyszerű és a világ másik részén már egyértelmű készség hatására, mint az írás. Ennek a novellának többek között az aktualitása tetszett és az, ahogyan két teljesen másnak tűnő történettel mégis nagyon hasonló tanulságot érzésem szerint két különböző kimenetellel szemléltet. 

Mindenképpen szeretném még A szoftveres objektumok életciklusa című írást, ami hosszan követ egy férfit és egy nőt (váltott szemszöggel), akik mindketten érintettek egy digitális állatpótló életforma létrehozásában, majd gondozásában. Terjedelme ellenére engem nagyon berántott ez a novella, azzal esett ki a legjobb háromból, hogy még így sem éreztem eléggé lezártnak, kereknek.

Mindenképpen nagyon ajánlom mindenkinek ezt a kötetet, akit érdekelnek az elgondolkodtató, kisregénynél nem hosszabb írások, nem feltétlenül szükséges hozzá a sci-fit is szeretni.

5/5