I Medici – Lorenzo il Magnifico

Azt hiszem, ez most nem lesz hosszú.

Egyrészt az első részről beszéltem a könyvklubban, hiszen azt együtt olvastuk el még korábban. Ha szeretnéd megnézni, itt találod:

https://fb.watch/v55SEp3vcM/

Másrészt bennem ez a második kötet sem mozgatott meg semmit. Elolvastam, nem fájt, de azért nem is szerettem. A karakterekhez igazán nem tudtam kötődni, nehezen érthetőek voltak számomra. Még mindig sok a szereplő, még mindig kevés a rájuk fordított tartalom, értem persze, hogy mit miért tesznek, mert egészen konkrétan leírja az író (ez sem tetszett, sokkal finomabban is érzékeltethetett volna dolgokat), de az érzelmeket nem sikerült hozzám közel hozni. 

A karakterek ha lehet, még végletesebbek lettek, aminek egy része, főleg mondjuk Lorenzo megváltozása a könyv végének eseményei után, érthető és megmagyarázható, de engem ez a végletes, megingathatatlan gonoszság a másik oldalról nagyon kidobott, hihetetlen volt, elsősorban Francesco Pazzira gondolok.

Egyedül a politikai csatározások és ármánykodások voltak nekem kicsit izgalmasabbak, cserébe nagyjából az egész Medici család emberileg teljesen érdektelenné vált, hiába a nagy felvirágoztatás(i törekvés).

5/3