Körkép 2022

Ha esetleg valaki másnak sem annyira ismerős a koncepció, mint nekem, a Körkép hosszú évek óta jelenik meg, és az előző évi folyóiratokból válogat jelentős mennyiségű rövid prózát, jellemzően novellát, a magyar nyelven írók művei közül.

Ennek következtében nagyon vegyesnek is nevezhetnénk a felhozatalt, természetesen annyira, amennyire a magyar szépirodalom változatosnak nevezhető. Nagy számú kortárs írótól olvashatunk, akik talán nagyobbik része ismerős lehet annak, aki rendszeresebben olvas kortárs novellákat, válogatásokat. Ha jól számoltam, negyvennégy író írását olvashatjuk a kötetben. Ahogy novellásköteteknél szoktam, a három kedvencemet emelem ki közülük.

Juhász Tamás - Lélekügyes: könnyedségével nekem egyértelműen kiemelkedett a többi közül. Az alapötlet szerint (Szent?) Péter ügyfélszolgálatos a Menny kapujában, a lelkek újjászületési programja keretében találkozik mindenféle lélekkel. A nagy cégeknél ismerős adminisztratív és merev rendszert látjuk tükröződni a Mennyország működésében, avagy a Mennyország sem fenékig tejfel - az ott dolgozóknak legalábbis semmiképp.

Vörös István - A gém: nem vagyok benne egészen biztos, mivel lopta be magát a szívembe ennyire ez a novella. Egyébként egy művész párról szól, akiket örökbe fogad egy gém, hozzájuk költözik és együtt él velük. A pár aktív házat vezet gyakori összejövetelekkel, amelyeknek nem csak a kulturális eszmecsere a hajtóereje, kicsit ráláthatunk ezzel a pár érzelmi életére és diszfunkcionalitására (ha így szeretnénk felfogni). Azonban egy idő után változik a politikai hangulat, és a művészek már nemhogy nem kedvelt, de egyenesen ellenségnek tekintett réteg lesznek. A paranoia átitatja a mindennapokat és a novellát, hogy aztán egy tragédiával mindennek vége szakadjon. Hogy a gém pedig mit szimbolizál, arról sokat lehet gondolkodni.

Schmideg Ádám - Eljutni a harmadikra: ezt a történetet azért szerettem nagyon, mert remek arányérzékkel adott éppen annyit, amennyit kellett. Pont azt magyarázta meg, amire szükség volt. És bár vágytam a többet, tudtam, hogy azzal túllendülnénk egy vonalon, ahonnan már csak lefelé vinne a hinta. Egy új dolgozó köszöntéséről olvashatunk egy új munkahelyen, irodisták adnak egy feladatot a jövevénynek, aki nem tudhatja: milyen fontos is az a látszólag jelentéktelen teszt: menjen a harmadikra. Bárki, aki nem egyedül vagy nagyon kis csoportban dolgozott egész életében, ismeri az újak befogadásának rituális lépéseit és a régi dolgozók fásultságát, amiről szerintem nagyon ügyesen ír Schmideg Ádám: bár alternatív világnak tűnik, mégis felismerhetjük a szabályokat és viszonyulásokat abból, ahogy velünk történt hasonló.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a többi negyvenegy (!) novella nem tetszett. Sok fog velem maradni még egy ideig, és bár közel sem mind, én olvasásra érdemesnek gondolom ezt a Körképet mindenképpen. Várhatóan fogok még olvasni közülük.

5/4