A tegnap este Aagét leszámítva remekül telt. Nethez jutottam, így lehet, hogy pénteken találkozom egy magyar fiúval Ponta de Limában. Szuper lenne.

A vacsora nagyon jó volt. Egy Alex nevű fiú főzött, krumplival sűrített káposztaleves volt, egy nagy adag vegyes saláta, mozarellás paradicsomfalatkák, sonkás sárgadinnye, valami kis szelet kenyérkék kolbásszal, húsos quiche (ezekből nyilván nem ettem). Nekem Alex külön csinált tésztát, ami miatt szabadkozott, pedig tényleg nagyon jó volt - és különleges. Uborka, olíva, mozarella biztos volt benne, meg talán aszalt szilva és barack? Leveles tésztás, lekvárral töltött süti volt a desszert, meg még mikrós brownie fagyival. Szuper volt, még jobb lett volna, ha Aage nincs ott. Rossz, mikor valakinek már a jelenléte is ennyire idegesít.

Az éjszaka pokoli volt, újfent. Most nem a horkolás: felső ágyat kaptam, és a vészkijárat fénye rám világított. Na meg igen nagy szórással sikerült lefeküdni. Reggel fél nyolckor lementem reggelizni, nyilván Aage is ott feszített pizsamában. Igyekeztem minél gyorsabban enni. Ittam egy csomó narancslevet, két picike barna zsemlét vajjal és sajttal, aztán még egy nutellás-vajas kenyeret salátával. Kell az enerdzsi :) A tejeskávémat a szerelmetes télikertben fogyasztottam el, ahol most chilll-out zene szólt.

Rossz volt sötétben készülődni, de bementem a fürdőbe. Nyilván a cuccaim nem száradtak meg. Kilenc körül kijelentkeztem, vettem egy képeslapot, megvitattam a lánnyal, hogyan kell nekem külföldi számot hívnom (nem is gondoltam rá, hogy Compostela spanyol...), és nem sikerült felváltanom a 100 eurómat.

Esőben indultam, de szerencsére nem volt semmi gond az útjelzésekkel. Viszont nagyon kellett pisilnem, így a tervezettnél hamarabb álltam meg, szerencsére - mint utóbb kiderült - csak 1 km-rel. Ezután el is állt az eső, elég jó kis macskaköves kaptatók jöttek. Egy idő után találkoztunk egy brazil házaspárral, ők Portóból indultak. Elmondtam, merre alszom, így lehet, hogy még beesnek.

A következő tervezett ponton megint megálltam, ott utána ők is. Kiültem, egy szakállas, csúnya fogú, leginkább utcaseprőnek kinéző figura csatlakozott hozzám, vele beszélgettem. Említett egy szállást, amit egy olyan pár csinál, akik a Caminón jöttek össze. Nagyon jól hangzott, de letérőnek tűnt és a holnapi szakasz hosszúnak ígérkezett, így - bár azt hiszem, annak a tábláját láttam - nem mentem arra. Meg a brazil párnak is már ezt mondtam...pedig a jelek!

Nehéz szakasz következett, leginkább már a forgalmassága miatt. Szinte végigfutottam a 8 km-t, féltem, hogy elütnek. Az erőm végére estem be a Casa de Laurába. Egy kávézóban egy idős hölgy segített, szerintem Laura anyja vagy anyósa. Laura úgy 45 lehet, nem beszél angolul. Egy kis épület van a gyönyörű házuk mellett, ahol 8 zarándok szállhat meg 10 euróért. A hűtőből és a kis polcról lehet venni kekszet, kávét, narancslevet, és 1 euróért éppen illatosra mossa-szárítja a ruháimat. 

A gond nyilván az, hogy Aage is itt tölti az éjszakát.

Valamit kezdenem kell ezzel. Ha hozzámszól, megkérdezem a holnapi terveit és módosítom az enyémet. Vagy csak szimplán módosítom az enyémet. Ha lehet, még az úton sem szeretnék mellette elmenni, nem egy helyen aludni. És ráadásul ha a brazil pár nem jön, kettesben. Eh.

Most két alternatívát látok. Mivel az én tervemet lopta, holnap valószínűleg Barcelosig megy. Tehát vagy megállok hamarabb és a Casa Fernandáig megyek többet, vagy holnap Barcelosban az 5 eurós szállásra megyek. Az neki úgyis snassz. De a Casa Fernandáért kár lenne.