Forward

Úgy emlékszem, úgy találkoztam először ezekkel az akkor még különálló művekkel, hogy egy kedves szerzőmnek a könyvei között találtam meg Amazonon, majd ahogy tovább böngésztem, még másik két olyan szerzőnek is találtam a "sorozatban" darabját, akinek a munkásságát kíváncsian követem. Akkor még egyáltalán nem számítottam arra, hogy ezeket egy kötetben, magyarul fogom majd elolvasni.

A három szerző, akinek olvastam már regényét és nagyon vártam, hogy a novelláit is olvassam, Andy Weir, Blake Crouch és Amor Towles. Jemisin novellájával egy másik gyűjteményben már találkoztam és be kell vallanom, erősebbre emlékeztem, sokkal jobb nyomot hagyott bennem, mint amivel most az újraolvasás során találkoztam.

A kedvencem sajnos nem a fenti szerzők egyikének munkája lett, hanem Veronica Roth Bárkája. Ez a rövid próza egy olyan alternatív Földre visz bennünket, ahol az emberiség úgy éli az életét, hogy a fejük fölött lóg a végzetük, egy meteor, ami ismert időpontban fog a bolygóba csapódni, pusztításával és annak következményeivel mindenkit halálra ítélve. Ez azonban évtizedekben mérhető. Samantha olyan fiatal lány, akinek már a szülei is tudatában voltak a lassan, de egyre inkább közelgő csapással, felnőtt tehát egy generáció, akikről tudni lehetett, a Földön biztosan nem fognak hosszú életet élni. Időközben azonban az emberiség kidolgozott egy menekülési útvonalat, és űrhajókkal menekítik az embereket és a flóra és fauna génállományát egy másik élhető bolygóra. 

Samantha az utolsó űrhajóval kéne, hogy elhagyja a Földet. A Spitzbergákon az utolsó pillanatig is mintákat katalogizálnak, hogy a DNS-ek szállítását szolgáló kvázi Noé bárkája minél több hasznos mintát szállítson és minél kevesebb duplikátumot. Minden apró hely drága. A lány azonban mást forgat a fejében. Társai elől is titkolva azt tervezi, hogy nem száll fel az űrhajóra, hanem egy apró hajón nézi végig első sorból a Föld pusztulását. Nincs ezzel egyedül, a munkaállomáson Hagen, a nála idősebb férfi is hasonló terveket forgat a fejében. Ezért, vagy talán a virágok iránti közös szeretetük miatt, mindenesetre az utolsó hetekben megtalálják a közös hangot és megnyílnak egymás előtt, összebarátkoznak. Eközben, talán az egyre közeledő elmúlás miatt Samanthával együtt emlékezve, belelátunk abba, milyen volt a lány kapcsolata szüleivel, milyen meghatározó pillanatokat éltek át együtt.

Bár maga a történet is izgalmas, engem a hangulat ragadott leginkább magával. Egy olyan fiatal, életerős lány bőrébe ragadunk, aki ellentmondásos módon soha nem készülhetett a klasszikus életpályára, hiszen élete a Földön tudhatóan rövid lesz-lett, és ha felszáll az űrhajóra, azon fog meghalni. A szülei annak tudatában hozták őt a világra, hogy ez így lesz (illetve megkockáztatom, hogy akkor még azt sem tudták, lesz-e egyáltalán alternatíva). Samantha gyökértelensége sokkal áthatóbb, mint amit el tudunk képzelni, és mégis elég ahhoz, hogy ne akarja elhagyni a bolygót. Gyönyörű szimbóluma ennek az orchidea, ami átszövi az írást, és aminek szintén elég alternatív elképzelései vannak a gyökerekről. Nagyon tetszett benne, hogy a terjedelemben és időben is rövid mű mégis milyen mélyre visz minket Samantha lelkébe, és azt is megmutatja, milyen apró dolog is milyen nagy változást indíthat meg bennünk.

Egyébként a premissza engem nagyban emlékeztetett a Míg a világvége el nem választ című filmre, amit én nagyon szeretek.

Kiemelném még mindenképpen Amor Towles: Érkezés a célhoz című novelláját, aminek az kiindulópontja nagyon tetszett, csak aztán egész máshova jutott, mint ami engem érdekelt. Egy Sam nevű férfi utazik benne egy termékenységi klinikára, ami a legjobb hírnévvel rendelkezik, és ahol a potenciális utódok közül kellene választania. A statisztika segítségével ugyanis a feleségével közös gének alapján kisfilmeket készítenek a gyermekek lehetséges jövőiről, ezzel megkönnyítve a szülők dolgát.

Bár összességében kicsit csalódtam, egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, emlékezetes gondolatokkal gazdagodtam.

5/4