Jól indult a nap. Bár a horkolástól/zenétől megint nem aludtam sokat, azt legalább hosszan, mert csak 8:30-ra állítottam órát. Reggeliztem, gyorsan összepakoltunk és útitársammal lementünk indulás előtt kávézni-cigizni. Kaptunk is egy kávét ajándékba. Jól esett a kedvesség.

Az eső szakadt, mikor 10-kor hárman elindultunk. Egy ideig beálltunk egy bolthoz, de aztán csak elindultunk. Egy idő után aztán elállt. Sütött is a nap. Elég meredek kaptatókon jöttünk ki a városból. Útitársam mögöttünk ballagott, tartva a tisztes távolságot.

Az első megállót egy szuper, WiFis, dohányzós kávézóban tartottuk, megnéztem a leveleimet, munkaügyben kaptam telefonszámot, amit majd felhívok, ha hazaértem. Meg megnéztem egy számot, hogy Santiagóban tudjunk majd szállást foglalni, de erről persze kiderült, hogy benne van a könyvben.

Innen jó kedvvel vágtunk neki, de Aage addig macerált a kérdéseivel az ex-vőlegényemről meg hogy a lánya féltékeny rám, hogy egy idő után bedurrantam és előrementem. Több ízben elvesztettük a jelzést (ill. nem volt túl gyakran jelölve), így sokat topogtunk egy helyben. 7 km-re, Seremben tartottunk még egy pihenőt, itt már nagyon szerettem volna egyedül lenni, tiszta méhkas volt a fejem, persze semmi kézzelfogható nem volt benne. De mikor kimentem a kávémmal cigizni, és Aage is kijött, meg még az útitársam is odajött csacsogni bevásárlás után...

A következő 5 km szenvedés volt. A cipőm valamikor telement egy tucat apró kaviccsal, meg hátul is dörzsölte valami, amit nem találtam meg. Ráadásul ez a francos település is hosszúnak bizonyult, miután beértünk; a tűzoltóknál ilyen nyirkos időben nem szívesen aludtam volna, a panziót meg nem találtuk, közben persze esett. Elég türelmetlen voltam Aagéval, ez van.

A szállás rendben van, túl a nagyrutinon (meleg zuhany, mosás, teregetés, lábkenés), hétkor lemegyünk majd vacsorázni. Holnap nehezebb napunk lesz, de reménykedem a jobb időben, meg hogy útitársam velünk tart.

Valamelyik éjjel sírtam álmomban.