Éjszaka tudtam aludni.

Bár kiszúrkodtam a vízhólyagjaimat, nagyon nehezen indultam, ráadásul a tűzoltóktól felfele kellett mászni a városba. Útközben találkoztunk német, fatimás zarándokkal, kérdezte, miért arra megyünk, ez az út visz Fatimába. Mutattam neki a térképet, hogy nekünk az van jelölve, mondta, jó. 

Felmásztunk Santarém csinos, templomos terére, ott nyitva volt egy Delta kávézó, leültünk. Addig-addig beszélgettünk, míg

1. megláttuk, hogy mégis a hapsinak volt igaza, felújították a jelzéseket és azok visszavezettek (volna) a tűzoltók felé

2. úgy döntöttünk, regenerálódó napot tartunk. Útitársam is hurutosan köhög, a lábam meg horrorfilmbe illik.

Úgyhogy elücsörögtünk, mikor nyitottak a boltok, elmentünk patikába köptetőért, nekem valami sebgyógyulást segítő krémet és egy stiftet adtak, ami bevonja a sebeket, ha mennem kell.

Ezután hosszan elidőztünk a turista infónál, ahol nagyon segítőkészek voltak, és kitaláltuk, hogy lenne nekünk a legjobb. Így vonattal készültünk Entroncamentóba, ami ugyan nem pont a Camino vonala, de nagyobb hely, és messze sincs tőle, és még egy kicsit így a holnapi szakaszból is loptunk. Megmutatták az utat a vasútállomásra, nagyon közel nem volt, de a régi caminós vonalon ment, műemlékek között, így a gyaloglás mellett döntöttünk. És nem bántuk meg. Teljesen kezdek beleszeretni Portugáliába! Gyönyörű parkok, üldögélő emberek padokon, kávézókban, mindenki kedves, jó utat kívánnak, magyarok vagyunk-e, honnan jöttünk... szóval szuper!

Városmászás előtt bekentem a lábam, remélem, használni fog.

Egy kilátó-park kombónál megint leültünk. Szólt a zene egy étteremből, kilátás a Rio Tejora...csempés padok, remek volt! Innen római kori kapu vezetett ki, lankás, erdős, köves-macskaköves út vitt le egy forgalmasabb úthoz, amin viszonylag gyorsan eljutottunk a vasúthoz. Ott is beszélt angolul a pasi, segített, hamar meglett a 13:50-es jegy. Delta kávézóban kávé (itt már nem jól mondom a tejet, az más hely volt :) ), benn, fotelben cigiznek az emberek...ha jól vettem ki, függönnyel leválasztva a nemdohányzó.

A vonatút gyors volt, talán negyed három ha volt, mikor beértünk. Kicsit topogtunk, hogy szerezzünk szállást, aztán elénk került egy nyitva levő turista info. A fiú mondta, hogy konkrétan egy szállás van, a 3 m-re lévő hotel, ill. van egy messzebb, de az ugyanezt tudja ugyanannyiért. Kicsit drágának találtuk (a fiú 1 fős szobát 50 euróért, 2 főset 35-70 euróért mondta, de azt is hozzátette, hogy ez a szezonon kívül van, szerinte drágább), de bementünk megkérdezni, és a két ágyas szobát 46 euróért teljesen jónak találtuk. Nagyon szép szálloda! Reggelit is adnak, az útitársam azt mondta, ő nem nagyétkű, de én ragaszkodtam hozzá - így nem kell az első 10 km-t megszállott kávézókereséssel tölteni. Így kicsit tovább is alszunk holnap - ma tudtam volna.

Hajat mostam (!!!, leápoltam a lábam, és 7 fele kicsattogtunk boltot keresni. Ez lehetetlen vállalkozásnak bizonyult. Nagy nehezen narancsot sikerült vennem. Végül éttermeztünk is, sikerült találni egy angolul beszélő fiút, aki segített nem húsos ételt találni. Megkóstoltam az útitársam által dicsért káposztás levest, jó volt, meg valamiféle halas-krumplis rakott-sült tésztát ettem. Utána még kerestünk egy Deltát, estére már mást adnak "nagy kávé tejjel" kérésre, de nem volt drágább. Asszimilálódtunk: ezek az emberek 7-kor még sehol nem voltak, most meg mindenki üldögél, odaköszön, odamegy, beszélget, tovább sétálgat...szenzációs! Elvileg nem a városközpontban vagyunk, mégis egy téren van két kávézó, egy sétálóutca 15 m-én három, és szinte minden asztalnál ülnek.

Most a lábamra koncentrálok, remélem, holnap már kész lesznek a továbbtopogásra. Jó lenne, ha használna a krém, meg abban a fedőstiftben nagyon bízok. A szandálban ma jobban éreztem magam.

Kezdem érteni az "ideje a gyógyulásnak" szöveget. Mindig úgy értettem, hogy ez egy sürgetés, hogy át kell lépni a múlton, hajrá, ne gatyázz, de van, aminek idő kell. Nem lehet kihagyni egy lépést. Ha beteg, várni kell, míg szépen lassan behegesedik. Ha nem - csak elgennyed.

Megint hatot szúrtam. Mondjuk ebből 3-4 jó eséllyel tegnap is megvolt, csak nem vettem észre vagy felgyűrt bőrnek láttam. 

Ha hazamegyek, eskü pedikűröshöz fogok menni! :(