Valami népi

Nagyon szerettem a Jelmezbált, így megörültem, mikor a Minden napra egy novella kihívás miatt újra el tudtam jutni egy Grecsó-novellafolyamhoz.

Amit mindkét kötetnél éreztem és magammal hoztam, az a leírások és hangulatfestés olyan mértéke, ami miatt egészen közel érzem magamhoz az eseményeket és a szereplőket, érzem a port a szájpadlásomon, a gyógyszerek szagát, az izzadtságot, a kínt és a kétségbeesést. Annyira közeliek, hogy a legtöbbnél egészen személyesnek tűnnek, akár korábbi, munka- vagy magánéleti tapasztalatokról, akár házasságról és gyermekvállalásról, akár betegségről van szó. 

Nehezen tudnám komolyan kritizálni ezt a könyvet, mert leginkább terápiás írásnak éreztem. Csak nem tudtam, mi keresnivalóm nekem ezekben a nagyon intim pillanatokban. A szétszabdalt sorsokkal nehezen tudtam menni, felkeltették az érdeklődésemet, majd akkor adtak újra tápot kíváncsiságomnak, mikor az már lelohadt. Ezeket a mellékszereplőket én sokkal szívesebben ismertem volna meg egy regényben, ahol kicsit lineárisabban, kicsit bőbeszédűbben ismerem meg a sorsukat. Érdekes volt a koncepció, de bennem nem talált rajongójára, hogy ugyanaz az ember fel-feltűnik több novellában is, hol ezt, hol azt tudjuk meg róla. Filmben is ismerjük a szkeccsfilmet, annak is vannak rajongói és persze abból is van jobb is, rosszabb is.

A novellaciklusok bennem azt a benyomást keltették, mintha mind időben, mint pedig távolságban egyre közelebb kerülnénk valamihez, vagy inkább valakihez: az íróhoz, a mai "verziójához". Útközben érinthettük vele együtt a mérföldköveket: a családot, az előző házasságot, a karrierje elejét, a családalapítási nehézségeket és a küzdelmet a rákkal. 

A három kedvenc novellám:

Fehérben fehér: laza kapcsolódás jelen és múlt, város és falu között. Jelenben lakásfelújítás Újlipótban, múltban szolgálólány élményei ugyanabban a lakásban gyökértelenségről, kapcsolódási kísérletekről. A végét nem szerettem, de ettől függetlenül élmény volt.

Karodon vittél évekig: nagyon szép visszatekintés egy túrázással töltött napra, ami talán egy kapcsolat komolyra fordulásának kezdete, egyszersmind utólagos racionalizálás, rossz ómen, hibás keresése, ami miatt érdemtelenné vált a pár a gyermekáldásra. Külön szerettem az Edda-idézeteket.

Ráfekszik szívemre a sorsod: ahogy a Karodon vittél évekig művét az Edda-idézetek, úgy a Ráfekszik szívemre a sorsod Nagy László-sorokkal van átszőve. Az örökbefogadás bürokratikus intézése mérsékelten abszurd körülmények között, mialatt a baba már a feleséggel a kórházban van. Az újdonsült apa kényszerű távolléte alatt ráeszmél arra, hogy az apasággal nemcsak a jövőjére, hanem a múltjára is ablak nyílt.

Talán nem elsőként, de mindenképpen ajánlom, én kincseket leltem benne.

5/4