Claire Daverley: Éjszakákon ​át

Talking at Night

Ezt a könyvet is a Népszerű Könyvek kihívás sodorta elém.

A regényben Rosie és Will életébe nyerünk betekintést kamasz- és fiatal felnőtt korukban, a megismerkedésük pillanatától egészen az (spoler (?)) egymásra találásukig. Természetesen ez nem nehézségek nélkül való, az idő térben és lélekben is el-eltávolítja őket, mások érkeznek az életükbe, akik adott pillanatban jobb párnak bizonyulnak (vagy legalábbis azt remélik), de nem tudják elfelejteni a lehetőséget, amit egymásban láttak.

A történet viszonylag egyszerű és sablonos, mint az élet :) Pár viszonylag extrém, de hihető eseményen kívül mind a két fiatal, mind az életük átérezhető. A legnagyobb bajom az volt a könyvvel, hogy bár felvetett komoly kérdéseket, nem merült el bennük igazán. Vagy legalábbis én elég sekélynek éreztem. Rosie mentális problémákkal, Will alkoholizmussal küzd, látjuk a tüneteket vagy halljuk az elbeszélő által kimondva ennek nehézségét, aztán a következő pillanatban ez már nem gond, túl vagyunk rajta, a múlt része. Úgy éreztem, hogy ezeknek a dolgoknak csak a tényét tárja elénk Claire Daverley, fél belemenni a sötétbe, a mocsokba.

A könyv két igazán átérezhető pillanatát nekem Rosie beszélgetése jelentette az anyjával a házasságáról ill. Rosie férjének betegsége körüli események és ahogy Will és ő furcsa barátságot kötnek (az a kapcsolat igazából jobban érdekelt, mint Rosie-é és Willé).

Ahogy mondtam, egyébként érdekes kérdésekkel foglalkozik a könyv, mint az eltérő családokban való nevelkedés hatásai (Rosie anyagilag mindent megkap, szülei azonban kevésbé vannak jelen és abszolút elvárásaik vannak, míg Willt a nagymamája neveli szeretetben), az "ikertestvérség" és annak elvesztése miatti teljes magány, a gyász, a lelkiismeretfurdalás hatása a további életre, valamint hogy hogyan választanak az emberek kapcsolatpótlékokat. Ismétlem, számomra ezeket a témákat nem dolgozta meg eléggé, illetve a főszereplők gyakran buta döntéseit nekem nem tette hihetővé, megmagyarázhatóvá semmi. 

Egy kicsit felidézte nekem az Egy napot.

De egyébként olvasmányos, haladós könyv, csak én kevesebbet kaptam tőle, mint amennyit kaphattam volna.

5/4