Az ​öreg hölgy történetei

Egy nyúlfarknyi kis novelláskötetet olvastam, összesen 34 oldal az egész, meglepődtünk mindketten a könyvtárossal, ő még meg sem találta elsőre, olyan kis apróka. 

Thury Zsuzsa nevét én pöttyös könyvekről ismerem, a Mostohatestvéreket olvastam és szerettem tőle és persze vár még egy pár rám a várólistámon.

Ez a mű azonban nem ilyen hangulatú, hanem egy nagyon személyes, posztumusz gyűjtemény időskorában szinte naplószerűen készített írásaiból. A vonzerejét egyrészt a korabeli Budapest arculatának élénk képe, másrészt egy magányos idős ember mindennapjainak átérezhető nehézségei adják. Hatására talán könnyebben megértjük, idegen lehet a rohamosan gyorsuló világ bárkinek időskorában és megpróbálunk amögé a fal mögé látni, amit saját maguk védelmében és/vagy a mi vélt érdekünkben húznak maguk köré a fizikailag már lépést tartani nem tudó szeretteink.

Thury Zsuzsa hat novellája kiegészül unokaöccse, Bacher Iván egy írásával, ami egy kicsit a másik oldalról (két értelemben is) mutatja be a családja által szeretett idős asszonyt, egy kicsit talán megmutatva az élénkebb napokat? Vagy csak ő érezte magát annyival lassabbnak és elidegenedettnek? Én hajlok az utóbbit gondolni.

Érdekességnek vagy az írónő többi műveit szívesen olvasóknak ajánlom, főleg a rövidsége és őszintesége miatt, bár kétségtelenül sem tartalmát, sem formáját tekintve nem kiemelkedő.

5/4