The Hunter

Mostanában mindenből készül előzmény. Ez a nyúlfarknyi opusz is ezek sorát gyarapítja, azaz a szerző érdemesnek találta rá már jól bejáratott, közönségkedvenc nyomozóját, hogy az eredettörténetéhez kicsit hozzátegyen annak bemutatásával, milyen volt az érkezése és fogadtatása a gyilkosságiakhoz és hogyan oldotta meg első ügyét.

Más szempontból is izgalmas a darab, mégpedig amiatt, hogy ez egy külön kiadott novella hosszúságú mű. 80 oldal, ára is jelentősen alacsonyabb nála termetesebb nagytestvéreinél. Én nem bántam, hogy nem kell annyit fizetnem egy általam még be nem járatott sorozat bemelegítő, de kiadás szempontjából utolsó könyvéért, de kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is! Hogy álltok az utóbb kiadott előzményekkel (legyen akár film, könyvből talán még kevesebb a példa)? Szívesebben vesztek drágább, de vaskosabb köteteket, vagy könnyebb lenyelni egy pár oldalas novella alacsonyabb árát?

Na de írjak már magáról a könyvről is! :) Ahogy már a bevezetőben említettem, ez Robert Hunter érkezése a gyilkossági csoporthoz, amely számomra néhol már bántóan sablonos volt: a kiégett, megkeseredett és finoman szólva is magas lovon ülő rutinos rókák lenézik a jólöltözött, jó iskolákkal és ajánlással érkező fiatalt, adnak neki egy rossz ügyet (jelen esetben a papírmunkát szándékozzák rátolni egy öngyilkossági ügynél), és persze ő meglátja, amit senki nem látna meg és bebizonyítja igazát.

Azon túl, hogy maga a keret eléggé kiszámítható, a nyomozás, ami jelen esetben nem sokkal több egy lakásban téblábolásnál és gondolkodásnál, elég jó, izgalmas és kellőképpen magyarázott, de nem túlmagyarázott. Én egy nyolcvan oldalas krimitől nem is vártam többet, abszolút szórakoztatott. 

Azt sajnos nem mondhatom, hogy a kedvemet úgy meghozta a Robert Hunter-sorozathoz, hogy már falom is a következő (első...) részt, de le sem beszélt róla, szóval semmi sem kizárt :)

5/4