スプートニクの恋人

Ehhez a kötethez az 1001 könyv kihívás volt a gyorsítópályám, de Murakami Haruki miatt előbb vagy utóbb úgyis eljutottam volna hozzá.

Én a Kafka a tengerparton és a Köddé vált elefánt után azt mondom, (eddig) ez a kedvenc Haruki-művem. Gyönyörűen egyensúlyoz líraiság, misztikum-allegórikusság és közérthetőség között. Hol a történet hajtott tovább, hol pedig újra-újraolvastam egy mondatot, mert olyan gyönyörű volt. Desszert az agynak, a léleknek.

A sztori is érdekes egyébként. Az elbeszélő K, egy fiatal fiú-férfi, aki Szumiréval, diáktársával való kapcsolatát tárja elénk visszaemlékezve régebben történt eseményekre és ezzel párhuzamosan követve Szumirét a életének nagy fordulata során, amikor szerelmes lesz egy Miu nevű nőbe és fenekestül felfordul minden, ami addig volt. 

Anélkül, hogy nagyobb poénokat és izgalmas fordulatokat lelőnék, hadd mondjam el, hogy a történet több ennél, és a könyv több a történeténél. Óda a barátsághoz, a szerelemhez, az útkereséshez, a változáshoz. A felnövéshez. Bár pár ponton elrugaszkodik a realisztikustól, azt gondolom, hogy ez még azt sem rántja ki nagyon, aki nem tud ezekkel a gondolatösztönzőkkel együtt kalandozni, mert még szó szerint értelmezve is van bája és nincs sok ilyen pont. Az értelmezést viszont abszolút az olvasóra bízza Haruki, és azt gondolom, igen érdekes párbeszédeknek lehet ez alapja.

Én nagyon közel éreztem magam mind Szumirét, mind pedig kapcsolatát K-val, nekem ezek a voltak a regény fénypontjai, egy-egy gyönyörű mondat-bekezdés mellett.

Nagyon szerettem, remélem, belebotlok még hasonló művébe Murakami Harukinak, egészen biztosan tovább fogom olvasni az életművet, és azt is tudom, hogy a Szputnyik, szívecském előbb-utóbb a polcomra kerül :)

5/5