Rachel Burton: Könyvesbolti karácsony
A véletlen úgy hozta, hogy most megint egy romantikus regényről írok. Elég jó egyébként ellenpontozásnak.
A Könyvesbolti karácsony abszolút klasszikus romantikus könyv. Szerintem. Leginkább a Büszkeség és balítélet, amit (más romantikus klasszikusokkal és modern könyvvel egyetemben) többször meg is idéznek, nagyon sok szó van romantikus regényekről, hiszen a cselekmény egy könyvesboltban indul és sokszor ide is tér vissza, a szereplői írok és/vagy könyvklub résztvevői, esetleg a könyvesbolt dolgozói (is).
A főszereplő Megan, aki (ahogy a bevezetőből kiderülnek a körülmények) elveszítette három évvel ezelőtt a férjét tragikusan fiatalon. Ebből igazán a mai napig nem állt talpra, hazaköltözött édesanyjához Yorkba, ahol a családi könyvesboltot vezeti. Mivel nem annyira megy jól az üzlet, a sok ötlet egyikeként megpróbálnak minél népszerűbb írókat a boltba csábítani könyvbemutatót és dedikálást tartani, így kerül hozzájuk a híres író, Xander Stone, aki első találkozásaikkor (amiből a legelső természetesen ismeretlenül és nem a könyvesbolt helyszíne által könnyen beazonosítva történik) nem lopja be túlságosan Megan szívébe magát. De a cívódásból természetesen barátság, majd bontakozó szerelem lesz, amit mindkét fél korábbi sérülései nehezítenek meg. A háttérben még folyik egy, a romantikus könyvklub tagjai által szervezett karácsonyi buli és a bolttal való nehézségek megoldása.
Miért nem működött nekem ez a könyv igazán? Sok apróság miatt. A legfőbb két dolog a hihetetlenül bölcs és hihetetlen ön- és emberismerettel rendelkező főszereplő. Még ha el is hiszem, hogy rohangálnak ilyen emberek a földön (bár nehéz elhinni, hogy ezek után akkor meg a gyászukkal nem tudnak pont mit kezdeni), akkor sem a legjobb választás őket választani egy könyv főszereplőjének, hiszen kimondják azokat a gondolatokat, amikre nekem kéne rájönnöm hamarabb, hogy valamiféle katarzist élhessek át. Elveszik a kenyerem :) Másrészt az volt a nagy bajom, hogy mindent kimondanak. Az írónő ahelyett, hogy éreztetné velünk, mit éreznek a hősei, leírja, így megint munka nélkül marad a szürkeállományom is, a lelkem is. Így ezeknek végeredményeképpen olvastam egy klisékből álló történetet (ami alapvetően nem lenne baj, ahogy már leírtam ezt az előző, romantikus regényekről szóló írásaimban) két emberről, akik között nem éreztem a kémiát, csak le volt írva, hogy van közöttük, nem éreztem át a drámát, hiszen mindenki rögtön megfejtette, hogy ez nem is arról szól, amit mond, hanem amarról a mélyebb dologról, valamint minden tulajdonképpen azonnal megoldódik, és maga a gyász, ami egyébként nagy részét alkotta a belső válságnak és még az sem kizárt, hogy igazából erről akart szólni a könyv, sajnos szintén jött-ment kicsit igény szerint, és inkább éreztem lelkiismeret-furdalásnak, mint gyásznak. Lehet, hogy akkor könnyebben átéreztem volna, ha átéltem volna már ilyen típusú fájdalmat, de ugyanakkor azt is gondolom, hogy ezt egy írónak tudnia kell velem éreztetni akkor is, ha nincs ilyen jellegű tapasztalatom.
Zavaró volt nekem az is, hogy a könyv érzelmi csúcspontja (és szerintem vége) nem a végén, hanem két-három fejezettel korábban érkezett el, egy (szintén elég művi) belső monológ formájában, utána nekem már nem volt semmi hozzáadott értéke az oldalaknak, inkább olyan érzésem volt, hogy nem tudjuk elengedni a szereplők kezét.
Egy apró kis érdekesség, amire felfigyeltem, és nem tudom, hogy ez véletlenül került-e bele a könyvbe vagy az emberi természetről akart mondani ezzel valamit Rachel Burton: Megan sokszor kifejti véleményét arról, hogy szerinte Mr. Darcy túlértékelt romantikus karakter, és bár durcássága oka felszínre kerül, szerinte azt kéne becsülni, akinél nem kell ilyen falakat áttörni, aki kedves és jó. Na kibe szeret bele, na, na? Igen, jól gondoljátok. Ha szándékosan került bele ez a két ellentmondó dolog, akkor túl kevés figyelmet kapott, én jobban kikerekítettem volna a szív-ész ellentétet, ha meg "véletlenül"...nem tudom. Akkor fura.
Nem rossz könyv egyébként a Könyvesbolti karácsony, de nekem semmiből nem adott eleget/jót. Ehetünk instant kaját, csak minek, mikor vannak sokkal jobb akár házi klasszikus, akár ínyenc fogások.
5/3
