Ali Hazelwood: A szerelem képlete
Ez is egy olyan könyv, amit magamtól valószínűleg nem olvastam volna, a Népszerű könyvek kihívásnak köszönhetem. Mert ez egy fiatal felnőtteknek szóló chick lit.
A recept a szokásos kamukapcsolatos szett: nő és férfi valamilyen ok miatt színlelt kapcsolatba kezd, egyre jobban megismerik egymást és egymásba szeretnek, jön valami bonyodalom, emiatt pedig eltávolodás-szakítás, de mindketten rájönnek, hogy együtt jobb. Happy end. Ezeket nem a történet rafináltsága miatt szeretjük, hanem a szereplők közti kémia miatt és nem árt, ha az eleve elég művi háttértörténetet azért a lehető legreálisabbá faragja a szerző.
A történet már egy pár évvel korábban játszódó jelenettel megágyaz a kamupasi történetnek. Mivel ezek után pár kérdés számunkra már előre megválaszolt, azt kell, hogy gondoljam, ezt az írónő azért csinálta, hogy többet tudjunk, mint főszereplője, Olive, aki a történet tényleges elindulásakor harmadéves a posztgraduális képzésen, a számára érzelmi okokból is fontos kutatásának él, mindig le van égve, és a szerelmi élete is elég sivár. Egy viszonylag kacifántos történet miatt azt hazudta legjobb barátnőjének, Ahn-nak, hogy van pasija, azonban mikor a lány felbukkan késő este az egyetemen és ő egyértelműen nem a kamupasijával van, hirtelen felindulásból úgy dönt, megcsókolja az első elé bukkanó férfit az egyetem folyosóján. Nos, késő este nincs nagy választék. Olive sajnos a hírhedt egyetemi tanárt, Adam Driv...akarom mondani Carlsent találta meg. Ezt utóbb elég nehéz Ahnnak (és minden más egyetemistának) megmagyarázni, na meg persze később meggyőzni a tanárt, hogy folytassa vele a kamuviszonyt egy ideig. Innentől pedig megy szépen a sablonok szerint a dolog.
Mivel nem olvasok sok ilyen típusú könyvet, azonban ugyanazon kihívás miatt olvastam idén a Spanyol szerelmi átverést, így egyértelműnek tűnik a lehetőség, hogy összehasonlítsam őket kicsit. A Spanyol szerelmi átverésnél a kamukapcsolat nem volt túl jól előkészítve. Ha úgy tudom, hogy valaki ki nem állhat, majd egyszer csak a hátam mögött kihallgatja, hogy elő kell rukkolnom egy pasival a nővérem esküvőjére, nem fog magától ajánlkozni különösebb ok nélkül, vagy ha igen, nem nagyon tudok másra gondolni, mint hogy félreértelmeztem a jeleket. Illetve abban a könyvben nem volt olyan egyértelmű nekem a két ember közötti kémia.
A szerelem képlete ezzel szemben az első két harmadában egyszerűen lenyűgöző. Ali Hazelwood biztos kézzel festi fel a tudományos színt, amiben két főszereplőnk mozog, egyértelműen érezzük, hogy ez a közege. Olive szerintem nagyon jó karakter, könnyű vele azonosulni. Olive és Adam kapcsolata kellemesen bizsergető és kacagtatóan esetlen. A humora nekem nagyon jól működött. Ráadásul fontos és komoly kérdéseket is érint (anyagi biztonság és az ezzel kapcsolatos szakmai döntések, szexuális zaklatás). Nagyon sokáig letehetetlen.
És mi történik? Egymásra találás, az történik. Meg szex. Nagyjából innentől pedig mélyrepülés. Még kicsit a konfliktus átnyúlik ez után is, az még egy darabig megtartja a regény gerincét, de aztán a leleplezés után már az a kicsi is kiszalad belőle. Sajnos ezek után már nem tudja az írónő, mit kezdjen a szereplőivel, a végére pedig az addig abszolút szimpatikus karakterek is gügyögő idiótákká változnak. Az egy évvel későbbi epilógus pedig teljesen fölösleges volt, ha jól emlékszem, nagyjából ugyanezt már láttuk is elkezdődni, teljesen felesleges volt elmondatni a szereplőkkel, ráadásul életszerűtlen, hogy egy pár egy évvel később ugyanazt a belsős nyelvezetet-poénokat mondja fel listaszerűen. Valami azért csak történt velük azóta...!
Még egy gondolat erejéig visszatérnék a szexre. Nem tartom ördögtől valónak abszolút, hogy egy szerelmes regényben legyenek szexjelenetek. Ez ugyanúgy része az életnek, mint a szerelem, együtt járnak optimális esetben, az egymásra találás nem csak lelki, hanem testi folyamat is. Természetesen mivel nekem ez viszonylag új jelenség, ilyen explicit szexjelenetek azért az általam korábban olvasott romantikus könyvekben nem voltak, azért meg-meglepődöm rajtuk, de persze nem feltétlenül gondolom, hogy ezeket el kellene pironkodni, ez is lehet sokféle, ettől színes a világ. De azért ha valaki esetleg elolvassa ezt a könyvet: nem volt azért egy kicsit fura? Nem tudom, mi, egyszerűen nem találok rajta fogást. Egyszerűen fura volt.
Ettől függetlenül az első kétharmada műfajában szerintem kiemelkedő, így bátran ajánlom mindenkinek, aki nem kap hidegrázást a hasonló könyvektől és nem borul ki az explicit szexjelenetektől.
5/4*