The Murder of Roger Ackroyd

Olvasásom idején a 63. legjobb klasszikus könyv és a 78. legjobb krimi a molyok értékelése alapján a moly.hu-n.

Bevallom, nagyon régen nem olvastam Agatha Christie-t és akkor is csak egyet. Az alapján jelentettem ki bátran, hogy nem nekem való, túl "klasszikus" krimi. És talán kicsit túlértékeltnek is gondoltam.

Most az 1001 könyv lista miatt (is) került nálam elő, de egyébként is éreztem, hogy a véleményemet finoman szólva is ideje leporolnom. 

A történetet dr Sheppard szemszögéből ismerjük meg, aki egy egyébként is többek által rejtélyesnek gondolt haláleset után fog bele a mesélésbe, ami után közvetlenül, attól nem teljesen függetlenül egy másik, valóban rejtélyes haláleset is történik. Ebbe egészen közelről látunk bele a doktor szemén keresztül, hiszen mikor este Roger Ackroyddal vacsorázik, még életben van, majd nem sokkal később már a halálhírével telefonálnak. Az ablak nyitva, az ajtó viszont zárva volt, mikor a haláleset történt, ami viszont határozottan nem minősíthető sem balesetnek, sem pedig öngyilkosságnak, hiszen Mr Ackroyd hátából egy tőr áll ki. Az elhunyt unokahúgának tudomására jut, hogy Hercule Poirot a kis angol településen kívánja tölteni nyugdíjas éveit, így megfűzi dr Sheppardot, hogy vegye rá a nyomozót a segítségre.

Bevallom, nagyon elragadott a könyv. Mivel mindent az orvos szemszögén keresztül látunk, érezzük, hogy vannak hiányosságaink, ahogy mesélőnknek, és az egész egy borzasztóan pragmatikusan jegyzetelt, de mégis kicsit szubjektív, személyes ismeretségek által átitatott naplószerűségnek tűnik, ami ennek ellenére, vagy pont ezért egyrészt friss a kora ellenére is, másrészt pedig nagyon ügyesen használja ki szemellenzőnket arra, hogy az orrunknál fogva vezessen.

Sajnos nem tudtam, hogy ez a Poirot-ciklus egyik darabja, lehet, hogy akkor elolvasom a három előzményregényt (vagy neki sem fogok egyáltalán), így most csak annyit tudok mondani: valószínűleg fogok máskor is Christie-t olvasni, és könnyen lehet, hogy a sorozat egy másik darabját.

5/5