Lynn Barber: An Education

Nem kertelek, én csak a film miatt - amit már jó régen láttam - olvastam el a könyvet. Bár mondhatjuk, hogy volt egy elképzelésem arról, mit fogok kapni, mégis eddig ez a legjobb olyan élményem, amikor előbb egy filmet láttam, majd aztán olvastam el az alapjául szolgáló történetet. Ennek az oka pedig az, hogy a könyv sokkal több annál, mint ami a film.

Mindenféle ismeret nélkül vágtam neki a regénynek, ami egy többszörösen kitüntetett újságírónő életéről szól. Természetesen nem olvastam a műveit, így a neve nekem még mindig csak a filmhez kötődött, és még azt sem tudtam, hogy az önéletrajzi ihletésű. Persze lehet, hogy volt erről szó, de tényleg régen láttam.

Tehát az a fiatal lány, akinek élete - annak egy rövid fejezete - elénk tárul Carey Mulligan elragadó játékában, a memoár főszereplője. Az első fejezet bevezetőként szolgál, megismerjük a film létrejöttének körülményeit, ahogy az írónő látta, és még pár bájos részletet is megoszt (azért nem tetszett neki a férfi szereplő nevének lecserélése a filmben, mert a férje nevére nevezték át egykori szeretőjét). 

A következő pár fejezetben történnek a film cselekményéül is szolgáló események, melyekben kicsit jobban elmerülhetünk, és jobban mögéláthatunk. A könyvek előnye itt is kiütközik: sokkal jobban megismerhetjük a főszereplőt, motivációit, érzelmeit. Bár Lynn Barber valóban átélte ezt az átverést, sokkal kevésbé volt benne érzelmileg, mint azt talán sejtethette a film, vagy gondoltuk mi azt empátiánk hatására. Persze a hatása sokmindent elemésztő volt.

Viszont ezek után jön az eddig ismeretlen rész, ami talán furcsa lehet - nem erre készültünk. A könyv nagy része ugyanis Lynn Barber további életéről szól, nem különösebben részletezve, hogy vajon az eddigiek milyen hatással voltak rá (egy pár mondatban persze kitér rá, egy része pedig egészen egyértelmű). Előbb az oxfordi éveket, az új tapasztalatok megszerzését, az addig elfogadott világrend és erkölcs újraalkotását követhetjük végig, majd a munkában és magánéletben is a megállapodást, a gyökerek növesztését. Természetesen ezek az időszakok sem mentesek a nehézségektől, így nekem sosem volt unalmas az olvasás. Szépen építkezik oldalról oldalra ugyanúgy, ahogy a szerző is felépítette önmagát napról napra, előbb a stabil magánéletet, majd pedig a sikeres karriert. Utóbbit vesézi ki inkább, ami nagyon izgalmas betekintést nyújt főleg az múlt évezred végi újságírás kulisszái mögé.

Ami a könyv legvégéig fura, hogy várunk egyfajta következetességet, valamit, ami összeköti az egészet, természetesen az elbeszélő személyén kívül, mert addig valahogy túl könnyű, lebegően felszínes, mondanivalót furcsamód nélkülöző. Aztán mikor az utolsó pár oldalhoz érünk, körbeér a fonal, és egy borzasztóan nehéz, ugyanakkor talán felszabadító tanulságot ad.

5/4