A halkirálynő és a kommandó

És akkor most valahogy úgy alakult, hogy megint hangulatom támadt Fable-könyvekhez. Meg nem is igen akartam a drága kincs képregényeimet a kádba vinni magammal, pedig ők következtek volna a karanténos olvasási kihívásomban.

Most már sokkal jobb szájízzel elevenítettem fel a régi élményeket, mint az előző kötet olvasásakor. Nem igazán tudnám megfogni a különbséget ugyanakkor. Denisa Wry talán egy kicsit emberibbre sikerült, mint az előző kötet főhősnője, Joy. És ez a férfi karakterekre is igaz. Denisa is kemény, de ő legalább rendőr, értem, hogy miért. És nem "saját erőből is dúsgazdag, meg családi alapon is". Belloq-nál is kicsit következetesebb az, hogy a özvegyként nehezebben kezd új kapcsolatot, de amikor igen, akkor elkötelezett, Patrick Wyne-nál csak hirtelen lecsapott a villám. 

A történet hasonló kaptafára íródott, mint az előző (és mint a következő sok fog, nem feltétlenül ez adja a könyvek üdeségét). Nagyon erős bűnöző ellen gátlástalanul, mocskos eszközöket is bevetve nagyon kikezdi a hősöket, legalább egyvalaki komolyabban megsérül, de aztán mégis sikerül.

Ez ebben a könyvben most a következő: megismerjük Denisát, aki fiatal, de már nem kezdő zsaru, leginkább szatírok csalijaként használják, de ő természetesen nagyobbra vágyik, a Nagy Ügyre vár, hogy nyomozhasson. Frissen csatlakozik őrsükhöz Daniel Belloq, akin rendszeresen köszörüli nyelvét a lány. Aztán a nagy berzenkedésből vonzalom, majd szerelem lesz, kicsit átgázolva Denisa jelenlegi partnerén, Cruz Guardon, aki viszont felhívja Denisa figyelmét egy Holden nevű alakra, aki maffiamódszerekkel próbálja megszerezni magának (illetve névleg öccsének) az összes újságot, ami még nem az övé. A szálak egyre kuszábbak, ide vezet egy gyermekrablási ügy és Denisa öccsének, Martinnak megverése, Martin barátjának, Konradnak a nővére gyilkosság áldozata lesz, és még Daniel motorosbandája is része a bulinak. Mindenkit magával sodornak az események, és ennek gyakran a kapcsolatok látják kárukat, így meglepetések érik azt, aki nem figyelt.

A történetvezetés pörgős, a főhősök szerethetők, így még ha sablonos is kicsit, nagyon jól működik ez a könyv. Az előző rész nélkül is működik, az csak a bevezetője a sorozatnak, így ha kihagyod, nincs gond. Ha elolvasnád, írásomat itt találod róla:

https://gyaloggrapefruit.blog.hu/2019/03/16/vavyan_fable_a_pokol_is_elnyeli