A Gentleman in Moscow

Egy újabb Arany Pöttyös könyv, és az eddig olvasottak alapján ezek kicsit komolyabbak, felnőtteknek szólnak és nem tisztán romantikus könyvek.

Ez a regény történelmi, és különösebben nem is romantikus a klasszikus értelemben. A főszereplője Alekszander Rosztov gróf, akit 1922-ben a bolsevik rezsim osztályellenesnek ítél, és éppen ki nem végzik, de háziőrizetbe vetik. Addig is a Metropol szállodában szállt meg, de természetesen lakosztályából menesztik és egy apróka padlásszobába kényszerül.

De ha azt hinnétek, hogy az arisztokrácia tagjaként őexcellenciája nem tud mit kezdeni magával és élhetetlen, nagyot tévednétek. Viszonylag gyorsan megtalálja a helyét és célját, és évtizedeken át követhetjük mindennapi életét, amely csak lokációt illetően beszűkült. A gróf ugyanúgy megtapasztalja a nagy érzelmeket: a barátságot és a szerelmet, ahogy azt megtehetné a falakon kívül, vagy talán még jobban. Izgalmakban bővelkedik ez az élet is, és ahogy többször is megállapítja: néha pont ott kell lennünk, ahogy vagyunk, hogy az életünk nagy fordulópontja bekövetkezhessen.

Miután a falak közé zárják, a gróf gyorsan rájön, hogyan tágíthatja ki a határokat: szobájához hozzátold egy másik, üresen álló raktárszobát, melyből titkos kis dolgozót alakít ki; összebarátkozik egy kislánnyal, akivel együtt fedezik fel a Metropol minden zegét és zugát; a személyzet tagjaival is egyre szorosabb lesz a kapcsolata, míg végül egy fordulatnak köszönhetően ő is a részévé válik a Metropolnak; és egy, ill. két véletlennek köszönhetően szerelmes lesz és apává is válik, ha nem is a hagyományos módon. 

Mély érzésű és filozofálásra hajlamos könyv az Egy úr Moszkvában. Néha kicsit sok és félre kell tenni, de aztán óhatatlanul újra magához vonz. Megható barátságok és szerelem, önzetlenség az, amibe bepillantást enged, és végig szurkolunk, hogy a rendszer ne darálja be a kisembert, és maradjon nyoma azoknak a letűnni látszó értékeknek, amiket Alekszandr képvisel.

5/4