Szelídíts meg!

Amikor a könyvtárban tébláboltam, és ötlettelenül kódorogtam, mert nem tudtam, hogy mit kölcsönözzek ki, mihez van hangulatom, hirtelen eszembe jutottak a Vörös Pöttyös könyvek. Emlékeztek rájuk? Kamaszkorom nagy kedvencei voltam ezek a fiataloknak szóló, inkább romantikus könyvek, amik azért régi korok hangulatát hordozták magukban.

Neki is álltam gőzerőkkel keresni, de a Szabó Ervin könyvtár elektronikus katalógusa annyira nem barátja a Vörös Pöttyös címszóval történő keresésnek. Főleg azért, mert azóta született egy másik, hasonló című sorozat, és hasonló céllal: ez a Vörös Pöttyös Fine Selection. A mai kor igényének megfelelően ezek újabb regények, kortárs szerzőktől. Bár bevallom, fogalmam sincs, mi lehet egy átlagos, mai 14-18 éves (inkább lány) igénye olvasmányok terén.

A könyv Rókáról, a kilencedikes lányról és Kishercegről, a tizenegyedikes fiúról, az ő találkozásukról és a (nyilvánvalóan) lassan kibontakozó szerelmükről szól. Jól gondoljátok, hogy ez valahol egy Saint-Exupery-parafrázis. Nem tudom, ti valaha képzeltetek nemet az ott szereplő rókának, de még ez is stimmel. Persze a nevekre van földhöz ragadtabb magyarázat is könyvben.

A kiinduló szituáció szerint Róka nemrégen, szülei válását követően kerül másik iskolába, ahol azonban a jegyei miatt potenciális kirúgással fenyegetik. Ezen felül nem is túl szociális lány, és senki sem bírja a magukba forduló kamaszokat. Ezt orvosolandó összeszervezik Kisherceggel, hogy ugyan korrepetálja már matekból. Ő éppen nem találja a helyét a saját életében, aminek fő tünete az, hogy nem tudja eldönteni, mi akar lenni, ha nagy lesz, pedig következő évben már a lecsap a guillotine. 

Innentől nagyjából papírforma szerint (és a híresebb előd nyomdokaiba lépve) halad a történet, vannak mellékszálak, belépnek mellékszereplők, oldódnak a főszereplők, alakulnak a barátságok, van némi bonyodalom, feloldódnak titkok, hepi lesz az end. 

De annak ellenére, hogy ugyanazokat a hozzávalók kerültek bele a mixerbe, mégis egy könnyed, friss, üdítő koktélt kapunk a végére, ami bár minden ízében ismerős, mégis a szebb emlékeket idézteti fel velünk. A szereplők életszerűek, esendőek, mégis tudunk tőlük újat tanulni.

Soha rosszabbat. És bár legközelebb céltudatosabban megyek rá A Vörös Pöttyös sorozatra, egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy akár a szerzőtől, akár a sorozatból másik darab kerüljön a kezembe.

5/4