Bevallom, kicsit elvesztettem a fonalat.

Antonionál összehozott a sors két norvég úrral, szüleimnél idősebbek, nyugdíjasok, és kölcsönösen örökbefogadtuk egymást, azóta együtt utazunk. Ők ugyan kényelemhez vannak szokva, így máshol alszanak, de napközben együtt gyaloglunk és este együtt vacsorázunk.

Antonionál is remek estét töltöttünk. Jó volt hallgatni, ahogy egy remek ember mesél arról, hogyan alakult a családi étterem sorsa, miket tesz a zarándokokért és ezt milyen önfeláldozással és szerénységgel vegyes büszkeséggel teszi. Zarándok menüt ettünk nála: zöldséglevest és három fogás közül lehetett választani, én halat ettem krumplival meg salátával. Ittam vörösbort és ettem két pohár csokimousse-t, ha jól emlékszem, még kávét is ittam, így fizettem 10.50-et.

Reggelit is ott ettünk, Bjornnel. Kávé, sajtos-paradicsomos szendvics, frissen facsart narancslé. Ez már drágább volt.

Úgy döntöttem, egy napot lopok a beosztásomból és csak 10 km-t megyek, így Bjornnel és Kajjal maradhatok. Ez még belefér. Így Barcelosban megálltam. Bevallom, ebben szerepet játszott az is, hogy így megállhattam a Casa da Laurában, cserébe egy napért.

Barcelosban egy elég jó Alberguében maradtam. Ingyenes volt, én egy 3 emeletes ágyas szobát osztottam meg 3 férfiemberrel. Volt egy cuki hátsó udvar, konyha, mosókonyha, szeparált mosdók és fürdők, és egy közös helyiség. Meg WiFi :)

Zuhanyoztam, mostam, Apunak írtam egy hosszabb mailt, és bementem a városba Bjornnel találkozni. Útközben útbaigazítottam egy srácot. Kíváncsi voltam rá.

Bjornnel megnéztük a piacot - mert ilyen szerencsén volt: piacnap volt. A péksütiknek majdnem elcsábultam, de tudtam, hogy még mindig két zsömlét rejtegetek Porto Előttről. Kóstoltunk norvég bacalaot, sózott halat, láttunk rengeteg gyümit, olívát. Aztán kávéztunk és sütiztünk, valami churros-szerű dolgot ettem. A turista infóban kaptunk papírt a hivatalos zarándokszállásokról. Megnéztük a kerámia múzeumot, ami szenzációs volt: voltak régi, hús, víz, bor, gabona tárolására való edények, egy modern kiállítás, mai kézművesek különböző munkái, meg persze gallók, ami a város kabalája, egy kakas, amit mindenhol látni. Ezután sétáltunk, vettem képeslapot, vártuk Kajt. Ekkor felbukkant előttünk egy patkány, Bjorn teljesen frászt kapott. Beszaladt (a patkány) az ő szállásukra, utánament, kizavarta, erre egy női ruhaüzletben keltett pánikot. Halálra röhögtem magam! Vacsorát nem adtak hétig, így patikába mentünk. Bekentem az arcom mintákkal és teletömtem a táskám illatmintákkal.

A vacsorát egy menő étteremben sikerült megejteni, persze tévedésből. Galliano. 15 euró volt a zarándok menü, vizet, üdítőt, kenyér-előételt, levest, menüt és desszertet meg kávét tartalmazott. Az ár még belefért volna, de a hal a krumplival és zöldséggel kevés volt és ízetlen. Norvég barátaim lázadtak is :)

Az albergue kulcsát egy kocsmában kellett elkérnem, hát betértem. Itt csatlakoztam az útbaigazított fiúhoz, ittam egy vörösbort. Ő portugál, visszafelé csinálja a caminót Finisterrától, és jótékonysági építkezésre megy talán Davába? Nem biztos. Kértem még egy pohár bort és némi olívát kenyérrel, mert azt nagyon megszerettem. Ehhez még puszta kedvességből kaptam egy tál sült krumplit. 1.5 eurót fizettem.

Érkezett még egy spanyol fiú. Ő 50 km-rel kezdett, Portóból érkezett.

Ezután még Heibrün és Detlab (fogalmam sincs, jól írom-e) meghívott egy pohár borra Németország újraegyesülésének évfordulója alkalmából. Úgyhogy későn kerültem ágyba, irtó meleg volt és valaki rémesen horkolt.

Másnap kávéval kezdtük a napot. Elég jól haladtunk, szép tájak kezdődtek szép házakkal, az idő is jónak ígérkezett. Szépen haladtunk, meg-megálltunk. Úgy 15 km után elváltunk, hogy a norvég uraim hotelbe mehessenek, 1 km kitérő volt nekik, én meg folytattam a hátralévő utat (5 km) a Casa Fernandába, ahogy vágytam. Nagyon kellett pisilnem, de a kis településeknek csak nem akart vége lenni, és még kávézót sem találtam. Nagyon örültem, mikor beértem az erdőbe :)

És megérkeztem Fernandához! Fura élmény volt csak úgy bemenni valaki kertjébe ismeretlenül. Megláttam Gudbrünt, aki Heibrünnel utazik (tanárok Németországból), egy nagyon otthonos kis füves területen élvezte a napsütést. Egy melléképületbe irányított, ahol azt hiszem, 9 ágy volt. Beléptem, Kaj fogadott, taxival érkezett, mert nem sikerült "kinyittatniuk" a hotelt. Bjorn a gyaloglást választotta. Aztán megjelent Fernanda, bemutatkozott mindenkinek, a kényelmünk felől érdeklődött és ételt ígért nekünk, hogy ne haljunk éhen vacsoráig. Bacalaoval tért vissza, habzsoltuk, beszélgettünk, boroztunk-söröztünk.

Megismerkedtem Tony-val és Lisával Californiából, sokat beszélgettünk velük, tüneményesek. Detlab, Heibrün és Godbrün volt még, egy középkorú osztrák hapsi, akivel találkoztam már azóta is, de nem tudom a nevét, majd már vacsorakor beesett két szőkeség, akik németül beszéltek, de sem a nevüket, sem a nemzetiségüket, sem a kapcsolatuk minőségét nem ismerem, meg egy fiatal osztrák lány, aki eltévedt. Neki már Fernandáék házában jutott hely. 

Nagyon finom "nedves" kenyeret kaptunk, csak úgy tömtük magunkba, a szokásos zöldséglevest, valami sertést (talán oldalast), főtt krumplit, babot és paradicsomsalátát (az utolsókat Fernanda kertjéből). Fernanda azonnal csinálni akart nekem valamit, amikor megtudta, hogy vega vagyok, de mondtam, hogy untig elég. Tényleg pukkadásig ettem magam. Utána csokit kaptunk desszertnek. Viszonylag hamar aludni mentünk, a németek még elpartiztak egy darabig. És persze most is horkoltak és fáztam is, így ez sem volt túl jó éjszaka.

Reggel fél 8 fele keltem, Jacinto nem sokkal ezután terelgetett is minket reggelizni. Joghurt várt mindenkit, ittam egy teát, mert éreztem a torkomat. Számlálatlanul tömtem magamba a sajtos-margarinos és sajtkrémes-fügedzsemes zsömléket. Aztán tejeskávéval zártam.

Még mindig elképeszt, mekkora önfeláldozást tanúsít ez a házaspár. Tulajdonképpen a teljes szabadidejüket körülöttünk ugrálással töltötték. Jacinto, ha jól értettem, optometrista talán, megnézte Bjorn szemét, mert kezdett bedagadni és vörösödni a szemhéja. Ajánlott neki kenőcsöt és jegelték.

A másnap kényelmes tempóban telt, sokszor megálltunk sok időre, azt hiszem, Kaj látta rajtunk, hogy türelmetlenek vagyunk. Útközben találkoztunk egy osztrák kisöreggel, egy német lánnyal, Melanie-val, egy brazil apukával, Marcellel és természetesen oda-vissza előzgettük egymást a lassabb fernandásokkal. Egy anti-kávézóban aztán jól összejöttünk vagy nyolcan, mi ott hosszan elidőztünk, és már hármasban indultunk el.

Marcellel egy darabig együtt jöttünk, beszélgettünk. 41 éves, elvált, a kislánya 6 éves, a volt felesége japán, filozófiatanár, Galileire specializálódott, ha jól értettem.

Aztán megérkeztünk Ponte de Limába. Akik felkészítettek, kicsit sem túloztak: gyönyörű város. Az egyik étteremnél találkoztunk csomó emberrel, ők mondták, hogy csak ötkor nyit az albergue. Ez kicsit kiábrándulás volt, mert még 2.5 óra volt addig, és hátizsákkal mégsem akartam annyit mozogni. Így bevásároltunk gyümölcsből, kerestünk egy panziót az uraknak és egy cukrászdába vettük be magunkat. A sütim mellé kaptam Bjorntől extra csokit. Az öt órás nyitás előtt jóval úgy döntöttünk, átsétálunk a hídon és felderítjük a vacsoralehetőségeket. Az albergue már nyitva volt, így gyorsan lecsekkoltuk a kocsmát és a 6 eurós menüt megfelelőnek találtuk. Becsekkoltam, felvették az alapadatokat, 5 eurót fizettem, és felhívták a figyelmemet, hogy ha Tuitól 12 km-re ki akarom kerülni az iparvidéket, figyeljem a lefestett jeleket. Az eredetiek is ott vannak, amellé csináltak újakat, de a kávézósok lefestették, hogy a zarándokok az iparvidék felé menjenek. Szóval a rossznak tűnő a jó. Kaptam ágyszámot, ez már a második megnyitott hálóterem volt. Marcell és az osztrák hapsi között feküdtem. Kiteregettem a még mindig nedves, de tiszta ruháimat, zuhanyoztam, kimostam a koszosat, aztán netezni meg naplót írni mentem. 

Tony és Lisa csatlakozott, kicsit velük beszélgettem, aztán már mennem is kellett vacsorázni, így ezeket a sorokat már Rubiaesben írom.

A vacsora szuper volt, kenyér, leves, spagetti meg sült hal, és üdítő. Jól teleettem magam, de vérré vált. A vacsi elején befutott Marcell, hívtuk, de mondta, hogy már elígérkezett egy olaszhoz. Azért egy pohár bort megivott velünk.

Megállapodtunk a másnapi találkozóban, visszamentem, elszívtam egy cigit Marcellel, összeszedtem a ruháimat, persze még nedvesek voltak, de a reggeli köd még rosszabb lett volna. Fent kicsit kiaggattam őket. Aztán próbáltam aludni, de persze nehezen ment. Az osztrák pasi nagyon horkolt, intimen, felém fordulva tette.