Nos, a tegnap érdekesen alakult.

Összevitatkoztunk Aagéval. Ugye nyilván jött jópofizni, nem bírta ki, én meg megkérdeztem, hol tervezi tölteni a másnap estét, mert akkor én máshova megyek, és neki sem kell változtatnia a tervein. Leoltott, hogy még nem tudja, és őt nem zavarja, ha engem igen, menjek tovább, kifizeti a szállásomat. És gyerekesen viselkedem, abbahagyhatnám. Mondtam, hogy lehet, hogy igaza van, de nem hagyom abba. Kimerítő napom volt és nem megyek tovább.

Útitársam is beesett. Nem mondott semmit az út folytatásáról, vagy az előző napról (mármint beszámolt róla), de nem is kérdezett a terveimről vagy hogy mikor indulok, amit jó jelnek vettem.

Amúgy kora délután kiültem Lauráék kertjébe és ott voltam kilencig. Teljes hozzáférést kaptunk egy kis konyhához, egymás után döntöttem magamba a teákat. Volt kinn pár angol nyelvű National Geographic, azokat olvasgattam, meg a mai-holnapi szálláslehetőségeket nézegettem. Úgy döntöttem, a sugallataimra bízom magam.

Az éjszaka rémes volt. Útitársam hozta a szokásos formáját, Aage meg mászkált sokat. Alig aludtam. 6:45 táján nem kis hangzavarral készülődni kezdtek (nem együtt) és már majdnem 8 volt, mire elmentek. Én azután keltem fel, 8-kor terveztem, de így valamivel előbb. Reggeliztem, teáztam, békésen összekészülődtem, kávéztam és eljöttem.

Az idő felhős, néha esik pár csepp eső, de nem jelentős. Az út főleg aszfalt és ez a hülye macskakő volt, ahol meg bájos erdei út kellett volna, hogy legyen, az egyrészt tök köves volt, másrészt most trágyáznak, és valami elmondhatatlanul büdös. A legyek most is bevettek. Elég béna, a ruháim biztos beitták.

Arcoszig nem tartottam pihenőt, ott kávéztam egyet. Rateszben is terveztem, de mintha Aagét láttam volna, továbbmentem. Így nem is álltam meg Antonioig, ami vagy 10 km, és hullafáradtan értem ide 14 körül. Útitársammal találkoztam útközben, még az étteremből egy kevésbé kedves hölgy áttessékelt a kávézóba, szerencsére elhaladt előtte. Aage viszont épp ott ebédelt. Kávét kértem, míg döntök, és megkérdeztem Antoniót, lehet-e maradni éjszakára és sokan jelentkeztek-e már, azt mondta, senki. Úgy döntöttem, megragadom az egyedül tölthető éjszaka lehetőségét, még ha így hosszú napom is lesz holnap a Casa Fernandáig (úgyis ott lesznek szerintem mindketten).

A hely nem olyan otthonos és barátságos, mint Lauránál, inkább steril, de megteszi. Remélem, tudok aludni egy nagyot.

Este Aage odajött, és mondta, hogy valószínűleg Barcelosban egy hostelban fogja tölteni az estét. Megköszöntem.

Érdekes, hogy mennyire "nem unom a saját társaságom". Egész nap járnak a gondolatok a fejemben, mégis jól esett tegnap órákat ülni kinn a kertben. Sötétedés után már csak a felhőket néztem. Pedig nem világmegváltok vagy ilyesmi. Néha tök hülyeségeken jár az agyam.

Kiváncsi leszek a hosteles állásinterjúra. A portói Gallery Hostel nagyon megihletett mind kinézetében ,mind a hozzáállásban. Jó lenen, ha kreatív ötletekkel jó dolgot lehetne kihozni belőle. Bár a fizetés kicsisége zavar, most úgy érzem, szívesen kipróbálnám magam. Az Alex-féle vacsora is tuti ötlet, olyat is lehetne csinálni.

Ha hazamegyek, igyekszem majd többet dolgozni a ház körül. Főleg a mosás, takarítás, és a főzés terén. Szeretném hazavinni az előétel, a borok, a több kisebb fogás és összeülés hangulatát. A sütikékből legalább valamennyit, kiülni, kávézni, beszélgetni. 

Este mikor kinn ültem, Laura hozott portóit meg sütikét. Jól esett a kedvessége.