Az álmok háza

Az üveggyöngyjáték után adtam még egy esélyt Hessének, mégis csak Nobel-díjas. Azon a regényen végtelenül nehezen szenvedtem át magam.

Az álmok háza elbeszéléskötet, már csak azért is könnyebben olvasható. Relatíve rövid történeteken keresztül ismerkedhetünk meg az író stílusával, ami azért nem sokban különbözik nagyregényétől, inkább a leírásokon, mint a párbeszédeken van a hangsúly. Mégsem olyan nehezen emészthető, távoli és elérhetetlen.

Nem mondhatom, hogy minden darab ugyanolyan közel állt hozzám, voltak olyanok, amik szinte semennyire nem érintettek meg, pl. a Kint és bent, de a groteszk hangulatú Ha még két évig tart a háború és Ha még öt évig tart a háború kifejezetten közel álltak hozzám, szinte örkényi stílusúak (csak rövidségükben nem).

Ha párhuzamot kellene vonnom, leginkább talán Maugham jut eszembe, bár őt sokkal jobban kedvelem, elbeszélései jobban elvarázsolnak, talán egy kicsit realisztikusabbak? Közös vonás a gyarmatok mint téma és a leírások dominanciája.

Olvassátok bátran, mély nyomot szerintem nem hagy. 

Idézetek: 

"Apa, még ha egészen más módon is, sokkal régebben volt idegen, máshonnan jött, és az emberekkel, akik között élt, laza, kölcsönös megállapodáson nyugvó, nem pedig e földben gyökerező és az abból kisarjadt közösségben élt."

5/4