Addig se iszik

Szeretitek Bödőcs Tibor stand-upjait? Akkor a könyvét is szeretni fogjátok - jó eséllyel legalábbis. Bár nekem meglepetés volt a koncepció. Bödőcs ugyanis a legismertebb magyar és külföldi írók stílusát próbálta meg egy kis csavarral kifigurázni, utóbbiakat természetesen a teljesség igénye nélkül. Modernebb, ha nem is kortárs írókra gondoljatok: Orwellre, Hemingway-re, Proustra, Eszterházy-ra, Závadára.

Az ötletből süt Bödőcs műveltsége. Én mondjuk a felét olvastam, ismerem a feldolgozott szerzőknek, pedig az olvasottabbak közé sorolnám magam, mégis nagyon sokat a felsorolt művészek közül nem olvastam, vagy akár nem is ismerek.

A stílus, a sok jelzővel dolgozó, utalásokkal és szarkazmussal teleszőtt, gyors észjárású próza a megszokott, ezt kapjuk a humoresteken is. Ezért is írtam, hogy aki ismeri és kedveli, annak a könyv is be fog jönni. Ami nekem nagy hátránya volt az irománynak, az az előbb is említett műveltségi léc magas volta: kevésbé tudok értékelni egy paródiát, ha az eredeti írót, művet nem ismerem. Természetesen ettől függetlenül is élvezhetőek voltak, de csak saját erőből.

A másik pedig a koncepció szétesése: míg a könyv elején határozottan egy-egy ismert történetet ír át egy-egy író stílusában, később ez el-eltűnik, vagy legalábbis én nem ismertem fel, így szintén nehezebb volt a stílusjegyeket elkülöníteni a sajátjától. Talán jobb lett volna, ha emellett az ötlet mellett kitart, vagy esetleg ugyanazt a történetet dolgozza fel a sokféle stílusban, így egymás mellé téve őket biztosabb lenne az irodalomban jártas olvasó a megérzéseiben.

Ettől függetlenül nagyon ajánlom - ki tudja, talán ti is szereztek ötleteket arról, mit is olvassatok a közeljövőben :)

5/4