Joanne Harris: Jigs & Reels

Nem számítottam rá, és hopp! Egy novellagyűjteménnyel folytattam Joanne Harris könyveinek olvasását. Ez nekem mindig kellemes meglepetés, Örkény óta imádom a novellákat, és ahogy az írónő is írja a bevezetőben, nem könnyebb őket megírni, de mégis vannak történetek, amik nem regénybe, hanem novellákba kívánkoznak. 
Mivel a történetek nagyon eltérőek hosszúságban, témában, és kicsit azért színvonalban is, egyesével írnék róluk pár gondolatot.

Faith és Hope vásárolni indulnak: nagyon erős kezdés. Mindenkinek a szívébe fog markolni, aki gondolkodott akár csak fél percet is azon, milyen lesz, ha öreg lesz.

A csúnya Nővér: itt kezdődött az az érzésem, hogy a Tükör és füst egy kistestvérét olvasom. Imádom, amikor klasszikus meseszereplőket gondolnak újra/tovább.

Gasztronomicon: bár Joanne Harris azzal kecsegtet, hogy most majd „összeér” bennünk a Csokoládé és a Szederbor írója, én ezt nem éreztem. Érdekes kis gondolatkezdemény arról, milyen ereje van a főzésnek mint alkímiának (nekem legalábbis ez volt a benyomásom), de szerintem többet érdemelt volna.

Bolondok aranya: imádtam az alapgondolatot. Hogy a történetek elfogynak. És akár tovább is gondolhatjuk, hogy ki lesz az arra érdemes, aki az utolsók egyikét megírja. Vajon tényleg méltó lesz erre a hatalmas kiváltságra?

A ’81-es osztály: boszorkányok osztálytalálkozója. Nekem ez pont nem volt annyira erős.

Szia, viszlát!: nagyon erős darab a mai világ sekélyességéről. Arról, hogy bármit celebizálni és bulvárosítani lehet, ami egy kicsit is érdekes. A halál pedig az.

Szabad szellem: ez egy olyan, amit szívesen megbeszélgetnék mással is. Kinek mi ez a szabad szellem? :) Egy kis rövid valamiről, ami körbejárja a világot, mindenkit és bárkit megtalál és előtte mindenki egyenlő.

Autodafé: találó szösszenet arról, hogy hogyan változunk át, ha kormány mögé ülünk. És hogy hogyan változik meg az ebből a szögből, ahogy másokat látunk. Egy átlagos hétköznap bárhol.

A néző: megint egy erős kezdés, amit kicsit eltékozoltak. A téma szintén a kedvenceim közül való: rettegésünk a pedofíliától és a gyerekeink megrontásától. Ami valós, ezt értem, de miközben azt hallom a villamoson, hogy régebben mennyivel kedvesebbek voltak az emberek, és a gyerekeket az ölükbe ültették, látom azt a rettegést is, amivel a szülők figyelik, ha valaki akár csak ránéz a gyermekükre.

Al és Christine bőrszerkói: ezt szerettem. Érdekes, hogy az ember hogyan tudja vakságban tartani magát. És hogy aztán mi nyitja fel a szemét :)

Az utolsó vonat Kutyafalvára: megint a téma, amiről imádok olvasni: az író és szereplői. Az élőnek tűnő kapcsolat közöttük.

A J-ZUS gén: hm hm. Kicsit túlságosan technofil. Nem jött át. Valami arról, hogy a jövőben majd betöltenek? letöltenek? használják az elménket?

Hely a nap alatt: szinten egy negatív disztópia, érdekes gondolat. Még érdekesebb az előszó hozzá. Tömören: a jövőben fizikai adottságaink alapján kategorizálnak bennünket, ami alapján a különböző minősítésű strandokra kaphatunk belépőt. És a strand itt sokkal több, mint egy egyszerű strand: maga az élet.

Uzsonna, madarakkal: nekem ez egy introvertált ember története, aki egy eseménysorozat végére egy kicsit nyit a külvilág felé. Szép.

Álom Tesco-kivitelben: a cím kissé megtévesztő, elenyésző szereplője a Tesco a novellának, és az Álom luxuskivitelben sem ennyire domináns. De a történet szép, és megint arra reflektál, hogy mik azok a találkozások, történések, amik kilökhetnek életed holtpontjáról.

Jöjjön be, Mr. Lowry, kihúzták a számát!: gondolkodtatok már azon, hogy a lottónyertesek vajon boldogabbak vagy boldogtalanabbak? Na Joanne Harris is.

Gandalfra várva: egy kis továbbgondolása az élő szerepjátékoknak. Egy kis csavarral.

Bárki lehet Nyalókalány!: az abszurd. És ijesztően közeli…jövő?

A kis hableány: játék a mesékkel. Imádom. Kicsit sajnáltam, hogy mégis muszáj volt szájbarágni a „megoldást”, és a vége is elsatnyult.

Hal: valószínűleg ez is kicsit olyan történet, ami mindenkinek kicsit mást fog mondani. Alapszitu: Melissa és Jack Nápolyban töltik a nászútjukat, de elég különböző fogalmaik vannak az élvezetekről. Ez a novella szólhat arról, hogy hogyan választunk ill. válasszunk párt, hogy érdemes-e az életet az elvárások szerint, de élvezetek nélkül élni, hogy mennyire könnyű félreérteni egymást, ha nem értjük a kontextust és arról is, hogy az érzéki élvezetek mennyire összekapcsolódnak.

Soha ne adj egy balfék vérszívónak…: egy kis játék, hogy hogyan élnek azok a vámpírok, akik nem csillámlóak, kecsesek és egy kastélyban várják a szexi felszolgálónőket, hogy önként adjanak friss vérükből.

Kölnivíz: érzékletes leírása annak, amivel mindenki tisztában van: hogy a viktoriánus kori, lenyűgöző ruhaköltemények és monumentális díszletek nem feltétlenül takartak hibátlanságot és tisztaságot.

Ha szeretitek a novellákat, a gondolatcsírákat és -kaleidoszkópokat, én mindenképpen ajánlom. A történetek rövidsége miatt ráadásul annak is kényelmesen olvasható és beosztható, aki egyébként nem tölt hosszú időt könyvekben rejtőzködve.

4/5