Juddi Adler-Olsen: Más bőrében (moly)

Van élet a Q-ügyosztály után! 
Ez volt az első Jussi Adler-Olsen könyvem, amelyben nem Carl Morck nyomozó viszi el a hátán az akciókban bővelkedő cselekményt. Szokás szerint nem tudtam, mire számítsak – ritkán tájékozódom, mielőtt nekifogok egy könyvnek, így izgalmasabb. Meg is lepődtem rendesen, mikor a második világháborúban kezdődő történet elindult. Bevallom, kicsit nehézkesebben is haladtam, amíg a két ifjú, egymást testvérként szerető katona Németországban történő lezuhanását követő eseményeket követtem nyomon. De az atmoszférateremtés lenyűgöző, hiába a nyomasztó történések, lelkesen olvastam a pszichiátriai osztályon kikötő James és Bryan mindennapjairól. Hol egyikük, hol másikuk szemén keresztül látjuk a történteket. Közben kiderül, hogy más szimulánsok is vannak a zártosztályon, bár az ő titkuk természetesen nem az, hogy az ellenség csapataiból valók. 
Egy eseménydús szökés után már a 70-es években folytatódik a történet, és úgy felpörög, hogy alig győztem követni! Remek volt a két barát viszonyának árnyalatairól olvasni, és ahogy a külső szereplőket rántja magával a hurrikánként mindenki életén végigsöprő eseménysorozat. 
Remélem, annyira keveset felfedve, amennyire csak lehet, sikerült meghoznom a kedveteket a könyvhöz. Bár nem az a klasszikus krimi, amire számítottam, abszolút magával ragadott!