Kicsit ideges vagyok, hogy minden jól menjen. De miért ne menne? Még egy karton cigit is sikerült venni (nem elsőre, az első választást nem vihetem Lisszabonba...) 30 perccel később indulunk (vagy még többel), útitársam teljesen rekedt, beteg, én is úgy alszom, mintha három napja nem. Adnak valami kisfilmet, az jó volt - valami Disney papírrepülős-szerelmes. Zenét hallgatok. Kapunk kaját, nyilván valami darált hús-krumplipüré kombó, meg talán májkrém? tálalva, mint egy gombóc fagyi. Éhes vagyok, lekaparom a krumplipürét, van egy pici zsemle meg kockasajt, meg egy elég gyenge, pár kanál tejberizs.

Későn landolunk, mint a mosott ... komolyan elgondolkodunk, hogy a reptéren éjszakázzunk. Csak a véletlen, hogy nem: mikor cigizni tartunk, találunk egy tourist infót. A lány eleinte kelletlennek tűnik, de minden igényünknek megfelelő szállást foglal a katedrálisnál 25 Euro / főért. Elmagyarázza, hogy találunk oda. Megveszem a metrójegyeket is, kinézem, merre, hány megálló, hol átszállás...kezd hízni a májam. Kíváncsi vagyok, egyedül is menne-e így, anélkül, hogy valakinek... bizonyítanom kéne? hozzájárulni a csapateredményhez? nem tudom, de biztos hatással van rám már a jelenlét is.

A metró még oké, de a gyönyörű, éjszakai Lisszabonnal meggyűlik a bajunk. Nem találjuk a szállást, a térképet használhatatlannak érezzük. Nem szeretek útbaigazítást kérni, de fáradt vagyok, a helyzet kilátástalannak tűnik és útitársam tulajdonképpen nem hagy más választást. Nagyon édes hapsik segítenek, az utcáig kísérnek (egy sikátor...), kedvesek. 

Még itt sem egyszerű megtalálni a recepciót, embernyi széles sikátorban botladozunk, élet sehol. Nagy nehezen megtalálom, csengetek. A lány kedves, szoba a harmadikon - két ágy, külön fürdő, még reggelit is kapunk. Örülni a kis dolgoknak: párna!