Porco Rosso, a mesterpilóta (1992)
Rendezte: Hayao Miyazaki
Írta: Hayao Miyazaki
Szinkronhangok: Shuichiro Moriyama, Tokiko Kato, Akemi Okamura, Bunshi Katsura
A Porco Rossóval a már említett Studio Ghibli-sorozatom következő állomásához érkeztem, és azt kell, hogy mondjam, szerencsére! Az eddig látott négy filmből határozottan ez lett a kedvencem.
A történetek közül, amiket eddig láttam, talán ez jár leginkább két lábbal a földön. Még akkor is így gondolom, ha úgy kell folytatnom, hogy a főszereplője Porco Rosso, a "vörös disznó", aki egy valamiféle átok miatt változott I. világháborús mesterpilótából malaccá, és ahogy a nagy eszmékből kiábrándult, fejvadásszá. Látszólag semmi másra nem vágyik, mint hogy a világ békén hagyja és legyen elég pénze lőrére, de mivel ez fán nem terem, ezért a légikalózokkal való összecsapások teszik ki élete jó részét. Azonban ez is egyre nehezebb kenyér mind a két oldalon, így amikor a kalózok felbérelnek maguk közé egy amerikai pilótát, hogy segítse őket, Porco Rosso is kénytelen emelni a tétet, ha más nem, hát azért, hogy szeretett gépét és becsületét megmentse.
Így kerül régi barátjához, aki repülőgép-szereléssel foglalkozik, de ő is nehézségekkel küzd, hiszen a világháború elvitt minden erőforrást. Kisvártatva unokája, az Amerikából nála lévő Fio kezd el dolgozni Porco Rosso gépén, majd amikor készen lesz, ragaszkodik ahhoz is, hogy vele tartson, amikor a gépet élesben bevetik. Különös barátság alakul ki az idősebb, savanyú malac és a fiatal, lelkes és határozott lány között, és mindkettejük élete a feje tetejére áll, amikor visszatérve egy újabb párbaj vár a férfira.
Talán az európai környezet az, ami közelebb hozta hozzám ezt a filmet - nem tudom. Az is lehet, hogy a kicsit felnőttesebb téma, hiszen ha részletesen nem is tér ki rá, vagy nagyon gyakran poénforrást csinál belőle, belelátunk a háború okozta nyomorúságba is. És bár a középpontban egy disznóvá vált ember áll, a mágia is kevéssé szerves része ennek az animének, mint a többinek.
A kedvenc momentumom mindenképpen az, ahogyan Miyazaki megmutatja, hogyan veszik át a férfiak szerepét kérdés nélkül a nők, legyen szó akár a (finoman fogalmazva) információkat megszűrve továbbadó bártulajdonosról, vagy a repülőgépet tervező és szerelő brigádról.
De mindenképpen kiemelném még azt a bajtársiasságot, ami mindent félretéve mégis ott van rabló és pandúr között, ha arra kerül a sor. A háború az, ami mindenkinek az ellensége, és a nyomor, nem pedig a másik ember.
A bejegyzés írásakor a Porco Rosso, a mesterpilóta fenn van a Netflix kínálatában.
5/4*
