Mielőtt befejezi röptét a denevér

Rendezte: Tímár Péter

Írta: Tímár Péter

Főszereplők: Máté Gábor, Csontos Róbert, Bodnár Erika

Nem tudom már, hogyan került fel a várólistámra ez a film, mindenesetre régi tartozást tudtam le a megnézésével, az biztos.

A magyar filmek nem tartoznak a kedvenceim közé, bár az utóbbi években a jó ajánlásoknak köszönhetően határozottan emelkedett az értékük a szememben. Ezt erősíti a Mielőtt befejezi röptét a denevér is, bár kedvencet nem avattam, nagyon erős, feszültséggel teli darab ez.

A történet szerint Teri magányosan, kamasz fiát szeretetben nevelni képtelenül találkozik a munkahelyén a nem túl jó első benyomást tévő Lászlóval, akinek udvarlását egy idő után mégis elfogadja, és aki olyan életet ad neki, amire látszólag már régóta vágyott. László fiához, Róberthez is pozitívan közelít, több közös is van bennük, láthatóan szívesen barátkozik, barátkozna az anyja sokadik hazahozott pasijával szemben szkeptikus fiúval. A kapcsolatok hármójuk között egyre furcsábban alakulnak, rossz helyre kerül a bizalom és a figyelem, míg már  előre látjuk az elkerülhetetlen szomorú véget.

Igyekeztem minél kevesebbet leírni a drámából, ami ebben a csonka családban zajlik, ahol az anya egy pillanatig sem érzi teljesnek az életüket egy férfi nélkül és kétségbeesetten próbálja betölteni a Svájcba emigrált apa hiányát, amit Róbert viszont pótolhatatlannak érez és leginkább az apjával tartaná szívesen a kapcsolatot. De persze halljuk odavetett félmondatokból, hogy Terike túlzott lelkesedése soha nem hozta még a várt eredményt, nyitottsága csak szűrő nélkül engedte be az arra nem érdemes férfiakat is mindkettejük életébe. Látjuk, hogy nehéz dolga van egy egyedülálló anyának, ugyanakkor azt is, hogy Róbert mennyire magányos, hiszen nem csak az apját, hanem az anyját is elvesztette valahol útközben, aki egyszerűen képtelen meghallani, megérteni a fiát, majd később még többet is képes lenne feláldozni a saját vélt érdekében. 

Róbert eközben halvány pillanatokra mintha meglátná Lászlóban a hiányzó apafigurát, de a felnőtt férfi túl intenzív érdeklődése iránta arra kényszeríti, hogy meghúzza a határokat - szerencsére elég idős már ahhoz, hogy lássa a saját érdekeit és képes legyen kommunikálni azokat. Ő talán a legérettebb karakter a trióból.

Mindeközben László, akinek talán a legkevésbé árnyalt a karaktere, fergeteges színészi játékkal megtámogatva változik megváltóból megrontóvá. Sajnos tőlem a meglepetést elvette a történet ismerete, de én ilyen szemmel nézve úgy láttam, nem a klasszikus előre látható, ördögi vonásokkal ruházták fel őt, hanem szépen lassan csúsztunk bele a felismerésbe. Hátborzongató, ahogyan az is, hogyan alakulnak a történések.

5/4