Nomadland

2021-ben a legjobb film, a legjobb női főszereplő és a legjobb rendezés Oscar-díját nyerte el.

Nagyon érdekes ez a film. Ha az ember elég nyitottsággal és türelemmel áll hozzá, esetleg maga is gondolkodik már egy ideje azon, hogy modern életmódunk nem fenntartható; ha szeretett volna kicsit egyszerűbb életet élni vagy soha nem maradni sokáig egy helyen, az szerintem szeretni fogja. Ne számítsatok azonban pörgős cselekményre vagy gyors vágásokra, sokkal inkább nyugodt, kitartott plánokra és csöndes elmélyülésre, amiben a most is zseniális Frances McDormand lesz vezetőtök.

Fern történetét követhetjük nyomon, aki férje halála után valamennyi idővel feladja közös otthonukat (ami egyébként is elnéptelenedik, mivel a bánya bezárásával léte okafogyottá válik), de nem költözik sehova sem, hanem kis furgonját mobil otthonnak berendezve rövidebb időtartamokra munkát vállal itt-ott, ahol lakókocsiparkban vagy bárhol, ahol lehet, leparkolja az autóját, emberekkel ismerkedik és csöndes, visszavonult életet él. Aszerint válogatja meg következő célállomását, hogy mit hall másoktól. Hol egy idénymunka után megy, hol egy csoporthoz csapódik,de még az évszakok is befolyásolják (igen, Amerika azért más ilyen szempontból, ott választhatsz másik éghajlatot, ha eleget utazol érte). Általa megismerjük a hozzá hasonló életet választó embereket és az okokat, ami ide vezette őket. Természetesen sokfélék, ahogy mi is azok vagyunk, de a filmben elég erős a rendszerkritika is.

A film ügyesen adagolja a történéseket, és szakaszonként új és mást képviselő embereket hoz be, és így tudunk meg egyre többet főszereplőnkről is: hogy hogyan reagál rájuk és a helyzetekre, amibe kerül. Azért ne számítsunk egyértelmű megoldásokra, Fern számomra a film végére is talány maradt, de egy kicsit közelebb kerültem hozzá és talán egy icipicit magamhoz is.

5/4