Előre
Egy Disney-Pixar animációs filmet ajánlok most nektek.
Én nem szűntem meg szeretni úgy általában az animációs és rajzfilmeket. A technika olyan dolgokat tesz bennük lehetővé, amit semmilyen CGI nem tud igazán szépen életre kelteni, mert itt a fantáziánkkal tovább festjük a vásznat, amit a hagyományos, nagyobbrészt valóságos világban forgatott filmek nem engednek. Ezen felül általában témaválasztásukat és kreativitásukat is nagyon szoktam szeretni.
Az Előre nekem nagyon felnőtt mese. Egy olyan világban játszódik, ahol létezik varázslat, de azért nem használják már, mert a technikát egyszerűbb (az ezt bemutató intró egyszerűen imádnivaló és ironikus is, a mai ember elevenébe talál). Tehát bármikor összefuthatunk unikornisokkal (figyeljétek a szerepüket!), tündérekkel, elfekkel.
Két főszereplőnk is elf fiú. Ian, okos, visszahúzódó fiú, aki éppen születésnapjára készül. Folyamatosan listákat készít magának arról, mit szeretne elérni és milyen is szeretne lenni: tipikus útját kereső kamasz. A bátyja, Barley már nagykorú, de ő sem találta még meg az irányt. Éppen évet halaszt, a furgonját bütyköli és betéve fújja a szerepjátékok alapszabályait, valamint a régi korok még ránk maradt darabjait védelmezi a pusztulástól.
Ian és Barley elveszítették az apukájukat. Barley még ismerhette, Iannek már nincsenek emlékei róla. Így amikor édesanyjuk vigasztalásképpen előveszi az ajándékát a fiúknak, ami egy varázslóbot, egy ritka kő és egy varázslat leírása, Barley, aki hisz a varázslatokban, nagyon lelkes lesz, de sajnos nem sikerül, ami édesapjuk célja lett volna - hogy egy napra visszahozhassák maguk közé és velük lehessen. Azonban mikor Ian egyedül marad és ő is megpróbálja, a varázslat életre kel, hogy egy incidens miatt aztán félbeszakadjon. Igen, félbe. Apa így félig materializálódik. Alulról. Derékig. A két fiú pánikba esik, hiszen az óra elkezdett ketyegni, nekik pedig az elhasznált mágikus kő helyett egy másikat kell szerezniük, hogy tényleg az apjukkal tölthessék a hátralévő 24 óra minél több percét.
Ezzel el is indul a varázslatos buddy movie-juk, a közös kalandjuk, amit Barley élvez, Ian viszont retteg. Meg kell tanulniuk együttműködni, bízni egymásban, meglátni az értéket az életben és tulajdonképpen bárkiben. Megtalálni azt, amit még nem találtak.
Ez a mese egyszerűen hihetetlen. Egyrészt hihetetlen tisztelettel és humorral nyúl a fantasy-hoz, a szerepjátékokhoz, de még a mitológiához is úgy, hogy azért annak is élvezhető, aki csak felületesen találkozott ezekkel. Olyan témákkal foglalkozik, mint a gyász, a mozaikcsaládok, vagy az, hogy nem feltétlenül az tölti be ezt vagy azt a szerepet az életünkben, akinek vér szerint a dolga lenne. Vagy a klasszikus "higgy magadban" és "azt csináld, amit szeretsz és amire rendeltettél". Eközben egy pillanatig nem unalmas, és - bennem legalábbis - irtózatos érzelmeket mozgatott meg. Rég sírtam ennyit filmen, és pillanatok múlva teli szájjal vihogtam.
Nagyon, nagyon ajánlom. Ne hagyjátok ki! Nekem a polcomra is fel fog kerülni. Közvetlenül a Coco alá.
5/4,5
