A boncolás
A cím nem árul el zsákbamacskát. Lehetne persze valami UFO-boncolásos történet, de ha nem ez jut először eszünkbe, akkor jó nyomon vagyunk.
A film bő első fele valóban boncolás(ok)ról szól. Egy rövidebben ábrázolt, előző alanyon keresztül megismerjük apát és fiát, akik házuk alagsorában egy bonctermet és krematóriumot üzemeltetnek, aminek már generációkra visszamenő hagyománya van. Látjuk, hogy rutinosan dolgoznak együtt, az apa tanítgatja, néha leckézteti fiát, aki tapasztalatban természetesen még nincs ott, ahol ő. Aztán a rendőrök helyszínelésébe pillanthatunk be, akik egy többszörös gyilkosság helyszínén találnak egy oda nem illőnek tűnő holttestet a pincében - ezt a fiatal nőt viszik el az előbb említett apa-fia duónak, Tom és Austin Tildennek. A sajtó nyomása miatt éjszaka is dolgozni kell, a sheriff reggelre már eredményt szeretne, így Austin úgy dönt, elhalasztja randevúját barátnőjével és egy későbbi mozielőadásra mennek csak majd el, hogy az apjának segíthessen. (Ebben valószínűleg bűntudat is vezérli a kíváncsiságon túl, mert a barátnővel való beszélgetésből kiderül: el akarja hagyni munkáját és a várost.) Ahogy nekiállnak a fiatal lány boncolásának, egyre több furcsaságot vesznek észre a holttesten, majd maguk körül.
A film nagyon jól fokozza a feszültséget, ez az egyik, ami nagyon tetszett benne. Ahogy a két férfi egyre izgatottabb lesz a napi rutinmunkák után, egyre inkább meg akarják tudni a holttest történetét, az szerintem valami fenomenális. Bár a karakterek nem túl kidolgozottak, egy horrorhoz képest éppen eléggé, és a film első nagyobb hányadában elkerülik a klasszikus horroragyatlanságot is. Amikor az első furcsaságok kezdenek történni, még a racionalitás kerül bennük felül: megpróbálják megmagyarázni maguknak azzal, hogy ők rontottak el valamit vagy hasonló (persze mi, akik egy horrorfilmet nézünk, tudjuk, hogy itt már gyanakodni kell). Amikor pedig már elfogynak az érvek, szinte azonnal kimondják: húzzunk innen! Aztán persze a film megoldja, hogy ne lehessen.
A film horror része kevésbé működik, mint a "felvezetés", de rossznak azt sem mondanám, vannak kimondottan jó pillanatai, de kicsit kapkodónak éreztem, meg persze néhol nagyon kiszámítható.
Műfajában nekem kimondottan kellemes meglepetés volt.
5/4
