Sosem voltál itt
R: Lynne Ramsay
Fsz: Joaquin Phoenix, Ekaterina Samsonov
A film egy könyv alapján készült, ami úgy képzelem, teljesen más lehet. Már csak abból is, hogy a film ismertetőjéből sokkal többet megtudtam a főszereplő karakteréről, mint amit a filmből kideríthettem. Én pl. nem tudtam, hogy ő volt FBI-ügynök, azt, hogy háborús veterán, azt mondjuk sejtettem. Azt mindenképpen megéreztem, hogy valamiféle nagy trauma gyötri, konyhapszichológusként a képernyő előtt PTSD-t diagnosztizáltam. Bizalmatlanul és óvatosan mozog a világban, mert van veszítenivalója: az anyja, aki valamiféle, szintén magyarázat nélküli mentális problémával küzd. A flashback-ekből kiderül, hogy a háború rémképein túl apja által okozott gyötrelmek is terhelik a múltból.
Joe abból él, amiből tud: tisztázatlan legalitású, egyszemélyes irodának dolgozik, aki különböző nyomozó-végrehajtó munkákkal bízza meg. A legújabb egy szenátor könyörgése, hogy szerezze vissza a lányát a konkurense karmai közül, aki egy _olyan_ házba raboltatta. És ne legyen kíméletes.
Joe elmegy, és nem kíméletes. De egyikünk sem lenne az. Az emberből előtör a bosszúszomjas állat, amikor gyerekek sebezhetőségén élősködő perverzek sorsáról van szó - szerintem. Tehát Joe megmenti Ninát, és az apjára, a szenátorra vár a találkozó helyén a kislánnyal, de kiderül, hogy a szenátor meghalt, a kislányért pedig két rendőr jön, akik nem kérik szépen, hogy adja át, és nem is magyarázzák meg, hogy honnan tudták, hol vannak.
Innentől én kicsit elvesztettem a fonalat, hogy ki mit honnan tud és ki esküdött össze kivel. De azt hiszem, Joe is. Ez a rendezői módszer lehet visszatetszést keltő, hiszen megszoktuk már, hogy mindent a szánkba rágnak, néha aztán egészen pépesre is, itt viszont azt éljük meg, amit a főszereplő: fogalmunk sincs, mi történik körülöttünk, de hullanak a szeretteink és bizalmasaink, mint a legyek, mi meg egyre inkább süllyedünk le a kilátástalanságba és az őrületbe, és nem tudjuk már, mi a múlt, mi a jelen, mi a valóság és mi a lázálom. Azt meg végképp nem, hogy mi a kiút.
Joe egy dologba tud már csak kapaszkodni, Ninába, így elmegy érte újra, hogy kiszabadítsa. És innentől már csak egy dolguk van: keresni valami értelmet az életben.
Nem mondom, hogy korszakalkotó filmről van szó, de hihetetlenül szép képeket és emberi pillanatokat találhatunk benne, ha adunk neki egy esélyt. Azok, akik a lassúbb, kaotikusabb filmeket nem szeretik, ezt sem fogják, de akik szeretik a magányos, zavart, sérült, de jószándékú mufurcokat, azoknak nagyon be fog jönni.
A zenének külön adnék egy ötöst, nagyon jó hangulatteremtő volt.
És hihetetlen volt úgy nézni Joaquin Phoenix-et, hogy tudtam, két évvel később ugyanez az ember eljátszotta Jokert. Ez a hegyomlás...
Asszociációk: Drive, Leon, a profi, Taxisofőr
5/4
