Reggel elég korán keltek és pakoltak az emberek, így az éjszaka után a hajnalt is félálomban töltöttem. De az első éjszaka, hogy nem emlékszem méregtelenítő álomra. Felkeltem fél nyolckor, a másik hálóteremben már csak pár ember kóricált, nálunk még azért voltunk páran. Reggeli, fogmosás, pakolás, találka. Kaj még köhögni is elkezdett, így úgy döntött, taxival vagy busszal utazik az enyémtől 1,3 km-re lévő szálláshelyükre, amit a házinénijük lefoglalt. Így Bjornnel kettesben vágtunk neki.

Pár kilométer után a Casa nemtudomhová betértünk kávézni. A tulaj kéretlenül hozott nekünk lekváros kenyeret ingyen, miután (ezek után) Bjorn borravalót adott, még valami disznót is nedves kenyérrel. És íratott a vendégkönyvbe.

A következő kávét kínáló helyen is megálltunk, mert azt hittem, az az utolsó, de benéztem. Mindegy, ott is megálltunk, hiszen állítólag a legnehezebb szakasz várt ránk. Tényleg nem volt piskóta, de isteni volt felérni a csúcsra! Útközben egy albán fiúval ismerkedtünk meg, ő is Lisszabonból érkezett, de Valencáig tervezte ma az utat.

13:40-kor érkeztünk meg az albergue-hez, Körbejártam, nyitva volt, de nem volt ott senki. Egy felirat szerint 13:30-tól nyitva, és egy néni azt mondta, a hospitaleo később érkezik. Úgyhogy einstand egy ágyat. Összetolt emeleteságyak vannak, kedves szomszédban reménykedtem. Ezután kávé és édesség után néztünk, az étterem 500 m-re van. Itt felleltük Marcellt és az osztrák öregurat. Eldumálgattunk, jött még egy német fiú is, akire azt hittem, hogy az albán, ő is magánszálláson marad. Marcellel visszajöttünk, ő lesz az ágytársam ma. Zuhany, mosás... pilgrim's timetable. Marcell hívott, hogy nézzük meg a románkori templomot, de én ezt akartam befejezni. Nemrét megkérdezte, idegesít-e, így kicsit félek, hogy ő lesz a második Aage.

Beszéltem szülékkel ma, nagyon jó volt hallani a hangjukat. Hiányoznak, jó lesz otthon lenni. De persze ez is jó, bár kis aggodalommal várom a keddet, mikor már "egyedül" kell útrakelnem. Persze majd meglátjuk. Tony és Lisa szintén Tuiból indul holnap (ők is itt vannak a szálláson), meg Marcell is.  Más kérdés, hogy az egy 30 km-es szakasz, két megállási lehetőséggel... de egyre több az ismerős arc.