Lady Bird

R: Greta Gerwig

Fsz: Saoirse Ronan, Laurie Metcalf, Tracy Letts, Lucas Hedges, Timothee Chalamet

Greta Gerwig fiatal színésznő első rendezése ez a film, amennyire tudom, a kritika odáig volt érte. 

Remekül elkapott hangulatokat láthatunk, egy felnövéstörténet-szakaszt. Lady Bird végzős, el kell döntenie, hova megy továbbtanulni - természetesen alkalmazkodva a család lehetőségeihez. Dühös, állandóan dühös a világra, hol ezért, hol azért. Az anyjával sokszor konfrontálódik, hiszen mindketten nyakasok, és nem is könnyen fejezik ki a szeretetüket. Csendes, visszahúzódó, depressziós apjával könnyebben megtalálja a hangot, ő támogatja azon tervét is, hogy New Yorkba menjen tanulni, már ha felveszik persze. És ha megkapja a hitelt rá.

Az egyházi iskolában Lady Bird és legjobb barátnője, Julie egy hirtelen ötlettől (és persze tanáraiktól) vezérelve jelentkeznek a színházi társulatba, ahol találkoznak Danny-vel, aki Lady Bird aktív ráutaló magatartásának hatására végül a lány barátja lesz, bemutatják egymást a családjaiknak és Danny tökéletes pasi-alapanyagnak tűnik, míg egy koncerten rajta nem kapják egy másik fiúval a férfimosdóban csókolózni.

Ezután Lady Bird az előzőleg is kiszemelt, titokzatos és menő Kyle felé fordul, még a barátnőjét is dobva azért, hogy az ő baráti társaságába férkőzzön, a hazugságtól sem visszariadva. Ez persze nem váltja be a hozzá fűzött reményt, ráadásul bonyodalmakhoz is vezet. Természetesen végül minden visszatér a normális kerékvágásba, és még New York is összejön. Bár anyjától nem válik el szépen, mégis elkezdi új életét az egyetemen, egy idegen városban, és szemtanúi lehetünk gyökérvesztettségének: ahogy eldobja választott nevét, és végre a szülei által adott Christine-ként mutatkozik be; ahogy alkoholmérgezést kap egy bulin; ahogy másnap a vasárnapi misén talál menedéket.

Nagyon ráismertem kamaszkorom pillanataira. A hihetetlen fájdalomra, dühre és boldogságra. Megkapó rész volt a végzős bál - mindig hiányolom a lánybarátságokat, hiszen nem igaz, hogy csak a bromance a szoros, néha már-már romantikus, de olyankor általában magát megmosolygó kapcsolat. És valószínűleg mindannyiunk mögött van már egy olyan "szerelem", ami miatt méltatlan dolgokat tettünk meg, visszanézve megalázó volt és felszínes.

Megint a vége, mostanában úgy tűnik, ez a mániám: szívesen megnéztem volna, hogy dönt végül (már) Christine: magára talál New Yorkban, hazatér, vagy elkallódik.

Nekem a legszebb pillanatok egyébként Danny-hez kötődnek. Mind a szertelen kapcsolatuk, mind pedig a hosszú sértődöttség utáni közeledés nagyon emberi, belőle is szívesen láttam volna többet. Lucas Hedges nem először keltette fel a figyelmemet :)

5/4