State of the Union

Mivel az első évadról nem írtam nektek, most pár szóval azért ezt is pótolom.

Amikor hallottam róla, hogy a zseniális Nick Hornby-nak még egy könyvét adaptálják "vászonra", és ráadásul a szintén zseniális Stephen Frears rendezi, tudtam, hogy ezt látnom kell, bármi lesz is. Hab volt a tortán, hogy Rosamund Pike és Chris O'Dowd főszerepel benne. 

A koncepció egyszerű: a főszereplők egy pár, akik párterápiára járnak, és erre várakozva beülnek egy egységbe. Ezt az 5-10 percet figyelhetjük meg. Mindkét évad 10 részes, és ahogy írtam, a részek végtelenül rövidek. Tehát végtelenül gyorsan darálható, illetve rövid bármi közben is belefér, nem kell fél-egy órát ébren maradni, közlekedni vagy bárakármi. 

A második évadban, ami az alapötletet leszámítva teljesen független az elsőtől, antológia jellegű. Ebben már nem kevésbé érdeklődésre érdemes Patricia Clarkson és Brendan Gleeson szerepelnek. Jellemükből, életkorukból és élethelyzetükből is adódóan ők másféle problémákkal néznek szembe, mint az első évad fiatalabb párja. Ellen és Scott már életük nagy részét együtt élték le, családot és egzisztenciát hoztak létre együtt, és most az a kérdés, amit meg kell oldaniuk, hogy mi jön ezután. Kvázi a nyugdíj után. Hogyan akarják tölteni azokat az éveket, amikor már nem dolgoznak, de még mindig tehetnek szinte bármit, újradefiniálhatják magukat, koncentrálhatnak újra saját magukra. Készen van már vajon ez az út, vagy még mindig megváltozhat bármi? 

A pár kríziséhez a remek hátteret egy nagyon mai kávézó adja, és a kávézó tulajdonosa és baristája, Jay. Harmadik szereplőként mind a kávézó maga, mind pedig Jay olyan párbeszédet folytat a főszereplőkkel, amik remekül világítanak meg fontos dimenziókat és mutatják meg a párkapcsolat aktuális státuszát, valamint Ellen és Scott hozzáállását egymáshoz és a világhoz. 

Ezek a rövid, néha habkönnyű, néha mélyebb, ritkábban humoros és gyakrabban érzelmes beszélgetések anélkül tudnak sokat mondani a házasságról, hogy szájbarágóssá válnának. Mutatja a sértettséget, hogy ilyen helyzetben, mikor a levegőben van az elválás, sáncokat emelünk és toborozzuk az embereket, akik az oldalunkra állnak, és nehezen látunk túl ezeken és vesszük észre a másik felet a saját maga sérülékenységében és mondanivalójával. Szól a változásról, az értékekről, a világnézetről, természetesen magáról a házasságról és a párkapcsolatokról, a harcról és az elengedésről. Nagyon értékes, mozifilmnyi idő, melyből nekem kiemelkedett a hetedik és a kilencedik rész.

Az HBOMax-on tudjátok megnézni.

5/4