Mare of Easttown

Azt hiszem, minden klasszikus sablont fel lehet sorolni az Easttowni rejtélyekkel kapcsolatban, ami az utóbbi kb. 10 év női főszereplős krimisorozataira igaz. És mind stimmelne. De nem ezektől a toposzoktól lesz egy sorozat jó vagy rossz. Főleg nem egy ilyen témájú. Hanem a hangulattól, a karakterektől és a kidolgozottságuktól, hátterüktől, vagy amit sejtetni tudnak ezekről akár egy gesztussal. Kate Winslet pedig briliáns színésznő, szerintem ebben az állításomba senki nem fog belekötni. Tehetsége ebben a tőle talán szokatlan műfajban is önmagában elvinné a hátán a sorozatot, de azért ott van mellette Guy Pearce és még inkább Evan Peters, akit nem lehet eléggé dicsérni, részemről, és elég jó hátteret ad az erős történet is. 

Nem a nyomozás az, ami számomra kiemelte ezt a többi hasonló mű közül, hanem a karakterrajzok. Szinte már sablonos a félresiklott életű (férfi) nyomozó a skandináv krimik nyomdokán, de Mare még emellett is megkapó. Elvált, elvesztette felnőtt fiát, tinédzser lányával, unokájával és anyjával lakik, a szomszédban pedig a volt férje készül elvenni új párját. A kis településről már egy éve eltűnt egy fiatal nő, és ő nem halad az eset felgöngyölítésével, természetesen a lakók őt vádolják. És most meghal egy szintén fiatal anyuka is. Munkabeli maximalizmusa az előző eset kudarcát is megsínyli, de talán azt még inkább, hogy az extra munka mellé extra segítséget kap: egy közeli őrs sztárnyomozóját, a fiatal Colin Zabelt. 

Mare nagyon nehezen boldogul saját érzelmeivel. Folyamatosan fortyog, mindenkit ellök magától és egyáltalán, nagyon nehéz őt kedvelni. Fokozatosan tárul fel előttünk múltja és a nehéz helyzet, amiben van akár magánéletét, akár a munkáját nézzük. Mindenki hozzá fordul csip-csup problémáival, de ha valami nincs megoldva, akkor is az ő neve díszeleg a lista élén. Még ha ő maga abba is tudná hagyni a munkát, valaki biztosan megtalálja. Ez a fokozódó nyomás nagyon érdekes pluszt ad a sorozat dinamikájába, és egy idő után valahogy nem is annyira az eseteket akarjuk megoldani, hanem valami észszerű egyensúlyt Mare életébe. És valami kis józan észt a fejébe.

Ahogy írtam, az elején nehéz mit kezdeni Mare karakterével, de ekkor még a mellékszereplők rántanak be (vagy legalábbis velem így történt). De aztán látjuk ezt az ámokfutó nőt, aki tele van sebekkel, amik szépen lassan villannak ki és kezdenek lassan gyógyulni, és azt hiszem, nagyon, nagyon sokat lehet tanulni a példájából manapság.

5/4,5

(Számomra A gyilkosság - The Killing és a Broadchurch voltak nagyon hasonlóak, mindkettőt imádtam, szóval ha ezt már láttátok, és ilyesmire vágytok, azokat tudom ajánlani, és fordítva: ha azok tetszettek, vélhetően ez is fog.)