The Falcon and the Winter Soldier

A Marvel új hullámának második sorozatában (az első a Wandavision volt) hat, egyenként kb. 50 perces részben foglalkozunk a maradék szuperhőseink jövőjével és ismerünk meg újakat (?).

A két címszereplőre koncentrálunk azután, hogy Thanos áldozatai már visszatértek, Amerika kapitány pedig kisétált az életükből, pajzsát Sólyomra hagyva hátra, aki nem érzi sajátjának, így átadja a kormánynak (később ez indokolatlanul sok horzsolódást okoz Bucky-val).

Sólyom megpróbál visszatérni a hétköznapokhoz és a katonaság, majd sólyomság után hazamegy húgához és szembesül a családja kétségbeejtő helyzetével. Ez mondjuk pont egy olyan része lehetett volna a sorozatnak, ami szerintem többet ad: hogyan élnek a szuperhősök és miből, mikor éppen nem a közös ellent aprítják vagy felelősségre vonják őket. Ez a szál viszont gyorsan lekeveredik, mert történés van, menni kell: Sólyom egy bevetésén találkozik a Zászlóégetők csoportjának jól szervezett, rendbontó akciójával. 

Bucky mindeközben próbál megbirkózni az egyetlen ember elvesztésével, aki egész életében barátja volt és hasonló dolgokon mentek keresztül. Emellett szembe kell néznie bűntudatával és azon cselekedetek következményeivel, amit Tél katonájaként követett el. Vezekel.

Aztán persze hogy, hogy nem, egymás mellett kötnek ki, és a Zászlóégetők nyomába erednek, akik, mint kiderül, szintén szuperkatonák, így Zémót is kihozzák a börtönből, hogy segítsen megtalálni a szérum eredetét. Ez a karakter az, aki igazi felüdülést jelent a sorozatban, egy kis könnyedséget. Én úgy látom, Daniel Brühl lubickol a szerepben és a filmhez hasonlóan néha tud mélységet is adni neki, korlátozott lehetőségeihez mérten persze.

Eközben a kormány új Amerika kapitányt nevez ki, egy többszörösen kitüntetett háborús hőst, John Walkert, aki bajtársával, Lamarral ugyanaz után nyomoz, mit három fős kis csapatunk. Az utak keresztezik egymást, ami az új Amerika kapitányt villámgyorsan hozza nehezebbnél nehezebb döntések sorozatába. A pattanásig feszült helyzetben pár rossz döntés egy végzetes pillanathoz, és egy olyan snitthez vezet, ami talán örökre beleégett az emlékezetembe (John Walker békaperspektívából a véres pajzzsal).

A sztori nem rossz. De úgy érzem, kevés bizalmat szavaztak neki, a két, már bejáratott szuperhősnek kellett elvinnie a balhét. Ez mérsékelten sikerült, szerintem ebben a bromance-ban kevesebb volt, és már elő is volt készítve a filmekben. Én a következőknek adtam volna több filmidőt:

1. A Zászlóégetők megszületésének körülményeit is indokait. Erről az utolsó részben hallunk részletesen először, Sólyom szájából (miért???), pedig ennek kéne megalapoznia a sorozatnak ezt a szálát. Nyilván hosszabb idő után, mire pont megszokták az ittmaradtak a létszám feleződését, visszatért még egyszer annyi ember a bolygóra, ez zavarokat okoz. Hát nem izgi? De, az lehetett volna.

2. John Walker. Ez a szál többet érdemelt volna. Így egy eléggé fekete-fehér karakter lett belőle. A szuperhősök komoly problémáiról már sok-sok filmet láttunk. De itt van egy ember, az utolsó porcikáig halandó, akinek nem elég, hogy felül kell ezen emelkednie, még egy nemzeti hőst is kéne pótolnia. Harcedzett, hozott már meg nehéz döntéseket, de egyébként olyan, mint bármelyikünk. Roskadozik az elvárás alatt, amit az én értelmezésemben kevésbé az ő kérésére pakolnak a vállára. A többi ismert hős úgy néz rá, mint egy bolhára, mikor találkoznak. Saját magát is meggyőzni akarván, kisgyerekként ordít bele a világba: "Én vagyok Amerika kapitány". Imádom, ebből sokkal többet tudtam volna nézni, sokkal-sokkal árnyaltabban.

3. Zémó báró. Ehhez többet talán hozzá sem fűznék. Imádom.

A végére meg aztán fülünkből is folyik az ideológia, filmnézés közben jobban szeretem a popcornt nyeldekelni, mint a mások által előemésztett gondolatokat, de ez jutott.

Bízom benne, hogy a Loki javít a Marvel renoméján. Mert ez nem volt rossz, de különösebben jó sem.

5/3,5