El hoyo

 Rendezte: Galder Gaztelu-Urrutia

Írta: David Desola, Pedro Rivero

Főszereplők: Ivan Massague, Emilio Buale, Alexandra Masangkay

Én viszonylag ritkán nézek spanyol filmeket, spanyol horrorokat meg még ritkábban, pedig volt egy időszak, amikor eseményszámba mentek, de aztán ez elcsendesedett. Most mégis egy ilyen művet láttam.

A platform egy elég megfoghatatlan (és minket sötétben hagyó) rendszer vagy egészen konkrétan építmény, ami egyrészt biztosan büntetés-végrehajtásra való, ugyanakkor más emberek is vállalják önként, hogy bevonulnak, mint ahogy a főszereplő Goreng is, aki a film kezdetén a platform egyik felsőbb szintjén ébred. Később rövid bejátszásokból és párbeszédekből látunk pár jelenetet az interjújáról a Gödör elnevezésű objektumba, amit saját bevallása szerint valami tanúsítvány miatt vállal (nem tudjuk meg, hogy ez mire lenne jó neki). Szóval itt ébred egy idősebb férfi társaságában, akivel megkedvelik egymást egy idő után, és aki segít neki egy kicsit jobban megérteni, hogyan telnek ott a mindennapok.

Nagyjából egy felhőkarcolószerűt képzeljetek el, aminek minden szintje egy darab négyzet alaprajzú szoba, és aminek a közepén egy négyzet alakú lyukban napi egyszer egy étellift halad fentről lefelé, szintenként meghatározott időt töltve, amíg az ott lakó (szintenként két) ember megtölti a bendőjét (vagy nem, választás kérdése). Értelemszerűen ahogy halad lefelé a lift, egyre kevesebb jut a lentebb lakóknak, míg a fenti szinteken lévőknek habzsi-dőzsi a soruk. Egy hónap elteltével aztán elkábítják a delikvenseket, hogy egy véletlenszerűnek tűnő rendszer szerint aztán egy másik szinten ébredjenek.

Szerintem nagyjából kitalálható, milyen bonyodalmak várhatóak a film során, nem arra játszik ez a horror kategóriába is besorolt másfél óra, hogy kiugorjunk a bőrünkből ijedtünkben, inkább mély, egzisztenciális szorongásokat táplál belénk. A platform/Gödör elég egyértelműen mai kapitalista társadalmunk szimbóluma, ahol a fentieknek hiába van sok, nem hajlandóak osztozkodni, sőt többször felbukkan az a motívum is, hogy a lentebb lévőbe még bele is rúgnak, ha megtehetik, nem elég neki, hogy már eleve kevesebb jut. 

A témával nem is volna bajom, de a végére azt hiszem, az írók vagy a film is elveszítette a saját hitét vagy eleve nem is tudta, merre tart, de az addig elég földhözragadt történések kapnak egy kicsit lila befejezést, ráadásul néhány fordulat elég nehezen magyarázható józan ésszel (és ha a pillanatnyi elmezavart dobnám be, akkor utána meg nem értem, miért nem bírálják felül saját döntésüket, amire amúgy van példa a filmben). Röviden: ha úgy látjuk, hogy a rendszernek nincsenek szabályai vagy nem ismerjük őket, biztosan ragaszkodnunk kell az általunk kitalált szabályokhoz?

Abszolút nem rossz film A platform, az alapötlet nekem kimondottan tetszett, sajnos a vége kicsit rontott nekem az összképen, átgondolatlannak tűnt, amit sajnálok.

A bejegyzés írásakor A platform fenn van a Netflix kínálatában.

5/4