Megérjük ​a pénzünket!

Olvasásom idején a 70. legjobb gyerekkönyv kisiskolásoknak a molyok értékelése alapján a moly.hu-n.

Az előző részt véletlenszerűen sorsoltam ki a könyvklubunkra és nagyon sokat nevettem rajta. Reméltem, hogy hasonló élményben lesz részem.

Engem (és ahogy látom, másokat is) eléggé megakasztott az, hogy nagy változások történtek. A lányok neve változott (bár ez nekem kevésbé volt zavaró valahogy), mintha apróbb egyéb változások is lettek volna bennük/rajtuk, de ez még belefért a növésbe-kamaszodásba. Azt viszont nehezen tudtam feldogozni, hogy Apa egyszer csak, további magyarázat nélkül ott volt a család részeként, nagyjából mintha mi sem történt volna. Többször utána is néztem, hogy biztosan a jó sorrendben olvasom-e a könyveket.

Ha ezen túlteszi magát az ember (lánya), akkor azért nagyon hasonló írást kap. Talán egy kicsit komolyabb ez a könyv, de ez rímel a lányok életére, a felnövésre, és talán a kis olvasóikéra is, ahogy együtt nőnek a sorozattal. Bár a humor továbbra is a fő vonulat, több drámai pillanatot kapunk, nehézséget, és olyan helyzetet, amit csak feldolgozni lehet, megváltoztatni nem. 

A forma egy kicsit változott: mesélőnk ugyanúgy a középső lány, Anikó, de már a könyv elején bevezetik a naplót mint közvetítő médiumot, ami kb. ugyanúgy beszél a mindennapokról, ahogy az első könyv fejezetekre bontott szerkezete.

Ahogy a lányok nőnek, már másféle problémákkal találkoznak, mindenki nagyjából kora szerint. Megjelennek az első szerelmek-párkapcsolatok, a társadalmi különbségek, a családon belüli ellentétek, az egészségügyi gondok, csalódások és lemondások, a csúfolás és a szégyen. Ez kevésbé szórakoztatóvá, de mélyebbé teszi a Megérjük a pénzünket!

Ezt is szerettem, bár az elsőhöz több ordítva röhögős pillanat kapcsolódik. Várom a folytatást! :)

5/4