The Art of Dying

A sorozat előző kötetéről írtam nektek nemrégiben, a véleményemet itt olvashatjátok el:

Minden testek sorsa

Mivel az első regény egy kimondottan jó kis viktoriánus-orvostörténeti-nyomozós darab volt, hasonlóban reménykedtem, és összességében nem kellett csalódnom.

A történet egy gyors külföldi kitérővel ráz minket vissza Will Raven életébe, ami hasonló önmarcangolással folytatódik: Will azt hiszi, azok vagyunk, amit öröklünk vagy egyszer elkövettünk, hogy ezek a tettek rángatnak maguk után és a változás csak esetleges, mintha nem mi irányítanánk az életünket. Persze megint bajba keveredik, annak eredménye ez a gondolkodás, de élete már jobb irányba fordult.

Miután Will külföldi tanulmánykörútja rövid úton megszakad, mikor dr Simpson most asszisztensi állást kínál neki, kb. két évvel az első történet után újra átlépi az oly ismerős ház küszöbét, hogy teljesen más körülményekkel találkozzon. Sarah férjhez ment, mialatt ő távol volt (és miután fellobbanó kapcsolatukat gyáva indokokkal gyorsan rövidre zárta), és már hivatalosan sem szobalányként van jelen dr Simpson rendelőjének életében (bár az is igaz, hogy hivatalos titulusa azóta sem lehet). Férje ráadásul orvos, és támogatja felesége tanulmányait és munkáját. 

Will keserűen szembesül azzal, hogy amit ő félt megtenni, arra más lelkesen csapott le. Ezzel természetesen újra is értelmezi saját magát és viszonyát a presztízzsel és értékekkel.

Az is erre készteti, mikor kiderül, hogy dr Simpsont éppen igyekszik bemocskolni egy kisebb, de annál hangosabb orvostársaság. Dr Simpson nem hisz a védekezésben, és a kezelése közben elhunyt asszony özvegyét is kímélni szeretné, Sarah azonban tudja, hogy dr Simpson alulbecsüli az események jelentőségét, így Willt kéri társul, hogy járjanak utána az esetnek és bizonyítsák az orvos szakmai döntéseinek helyességét. Nem elsőre mond ugyan Will igent, de végül az első regény két főszereplője ugyanabban a helyzetben találja magát: együtt nyomoznak valami után, és sokkal jelentősebb esetre találnak, mint amit reméltek.

Az előző kötet sok jellegzetességét megőrizte a folytatás is: a váltott szemszöget, a két főszereplő érdekes helyzetét, a nyomozás szálát. Azt gondolom, apróbb változásokat leszámítva azt kapjuk, amit az első könyvben, a változtatások pedig éppen eleget adnak hozzá, hogy ne tűnjön önismétlőnek vagy unalmasnak a cselekmény. Bár a magánéleti események nagyjából megjósolhatóan haladnak előre, számomra annak úgysem a mibenléte volt a lényeges, sokkal inkább a két főszereplőre kifejtett hatása, és ebben talán erősebb a folytatás, mint a bevezető regény volt. Willel és Sarah-val is olyan dolgok történnek, amik hatására alapjaiban kell felülbírálniuk a saját életüket és bátrabbá kell válniuk. Kifejezetten szerettem Sarah vergődését egy olyan szerep kialakításában, ami még nem áll rendelkezésére; éhesen les minden lehetséges mintára vagy példaképre.

A thriller rész is kimondottan izgalmas, érdekes volt a külön fejezeteket kapó gyilkos "bemutatkozása", amit úgy sikerült olvasmányossá tenni, hogy nem leplezte le az elkövetőt, és még különösebben azt sem mondhatnám, hogy nagyon friss vagy újító lett volna az ötlet, de a betekintés és a jelenetek ügyes szemléltetése, a gyilkossal való összeolvadás mégis közelebb hozta a sötét oldalt is az olvasóhoz.

Természetesen az orvostörténeti, -tudományi betekintés is erős marad, bár most talán az anesztetikumokról (amik azért még mindig igen hangsúlyos szerepet kapnak) inkább a sebészeti eljárásokra terelődik a hangsúly (amit szintén igen érdekes megvilágításba helyeznek). A könyv továbbra sem retten meg a nehezebb témáktól (bár én szívesen mentem volna bele talán még mélyebben).

Ha az előző rész tetszett, akkor bátran állíthatom, hogy ez is fog, a szerzők ügyesen villantják meg újra az első kötet erényeit. Eredeti nyelven van további két könyv a sorozatból, kíváncsian várom, nálunk is megjelenik-e.

5/4