Rosa, Minha Irmã Rosa

Amikor elkezdtem olvasni ezt a Pöttyös könyvet, őszintén aggódtam, hogy ez lesz az a szint, aminek már nem tudok utánamenni, ahol már nem tudom áthidalni a korosztályos különbséget és unni fogom. Megijesztettek a testvérféltékenység sablonos toposzai, a gyerekszemmel figyelt szülői nehézségek, a "cuclisüvegek" és a főszereplőt elhanyagoló szülők. Hogy nem fog tudni sem újat mondani, sem megfogni.

Tévedtem. Mariana "története" nagyon ügyesen egyensúlyozik a teljesen hétköznapi és varázslatos között, kiszínezi az átlagos történetet álmokkal, képzelettel és mesékkel. Az elején még szemforgatós és fújtatós énem elbujdosott és átadta a helyét a meghatott gyermekszívű felnőttnek. 

A történet főszereplője Mariana, akinek rövid időn belül több dolog is megváltozik az életében: elveszítette imádott nagyanyját, és kistestvér is érkezik a családi házba. Mariana úgy érzi, egyedül marad az iskola támasztotta nehézségekkel, ugyanakkor meglátja a szülei nehézségeit is, és nem meri zavarni őket saját panaszaival. 

Ez a nyúlfarknyi kis regény nagyon ügyesen markolt keveset, és adott sokkal többet annál, mint amit ígért. Mariana tíz évesen épp elég felnőtt, hogy meglásson dolgokat, amik egy felnőtt olvasót is megragadhatnak és különösen érdekes azokat egy gyermek szemén keresztül vizsgálni. Belelátunk egy picit tragédiákba, nehéz sorsokba, politikába és gazdaságba, és ez szerintem éppen elég ahhoz, hogy egy nyitott felnőtt megtalálja benne azt, ami neki is ad valamit, és mindent szívmelengető történetekkel dobja fel. Abszolút megéri azt az egy-két óra olvasást.

5/4*