Hóember
Rendezte: Tomas Alfredson
Írta: Jo Nesbo regénye alapján Hossein Amini, Peter Straughan és Soren Sveistrup.
Főszereplők: Michael Fassbender, Charlotte Gainsbourg, J.K. Simmons, Val Kilmer, Rebecca Ferguson, Chloe Sevigny.
Hú, hát ilyen alapanyagból és ilyen szereplőgárdával nehéz rosszat alkotni...
...
Én eléggé szerettem a Harry Hole sorozatot, ami egy skandináv krimifolyam, éppen most bővült tizenhárom kötetesre. A Hóember a hetedik regény. Felmerülhet az emberben (és a film után fel is merül): vajon miért a hetedik részével kezdik a megfilmesítést? Oké, igen, az én véleményem is az, hogy a Hóember a legjobb könyv. És? ÉS???
A történet szerint a kivert kutya Harry beszeszelt estéről másnapos reggelre kódorog, többnyire véletlenszerű, hogy hol ébred fel. Munkájából egy hónapig indoklás nélkül távol volt, és csak mérsékelten könnyű lenyelni ezt azzal, hogy érezzük, ő ott Valaki, hiszen az eseteit tanítják az iskolában. Ezt az új lánytól, Katrinétől tudja meg, akire kicsit nehezen érthetően rácuppan (mert eset nélkül nem tud élni? akkor mi volt ez az egy hónap szünet? vagy csak véletlenül megy ki vele az eltűnt anyukáról történt bejelentés helyszínére, mert a lánnyal fuvaroztatja magát?). Közben megpróbál civilizált baráti kapcsolatot fenntartani volt barátnőjével, Rakellel, leginkább annak fia, Oleg miatt, aki végre kötődni kezdett hozzá, és ezt nem akarja feladni. Azonban Katrinéval mind jobban beleásnak az eltűnt anya esetébe, közben Harry is neki szóló üzeneteket kap hóember szimbolikával, és kiderül, hogy Katrine sem ok nélkül került Oslóba Bergenből...
Ahogy már említettem, az alapsztori, a könyv igen jó. A színészekre sem igen lehet panasz, bár szerintem láthatóan topognak néha a tanácstalanságtól, kihozzák magukból, ami bennük van. J. K. Simmons-t külön kiemelném, ő eléggé lubickol a befolyásos pénzember-immorális férfi-sejtelmes gonosz karakterben. Én legfőképpen a forgatókönyvet és azt a döntést hibáztatom, hogy a sokadik regényből készüljön az első film. Harry-val az egyik legrosszabb szakaszában találkozunk, és az amúgy is nehezen kedvelhető férfi egyszerűen ... nem tudom. Semmi szerethetőt nem találtam benne. Néha szeretetteli gesztusokat tesz, de azok is inkább leugranak a vászonról, nem illenek a karakterhez, nem megalapozottak. A rengeteg figurát, akiket az előző történetekben kellett volna megismernünk, számunkra láthatatlan szálak rángatják át a filmen, és nagyon gyakran volt olyan érzésem, hogy az események megértését további vágásokkal lehetetlenítik el.
Azért hadd tegyem hozzá, hogy az operatőri munka gyönyörű, a tájak lélegzetelállítóak és néhány kép beleég az ember agyába.
Tudtam, hogy a skandináv krimi eleve nehezen megfilmesíthető alapanyag, hiszen jellegzetessége a komplex szocioökonómiai háttér felrajzolása, a szikárság, és a gyarló főhős. Tudtam, hogy nagy falat egy többedik könyvet kiemelni a többi közül. Mégis reméltem.
Sajnos a Hóember azoknak is középszerű, felejthető film, akik nem olvasták a könyvet. Akik pedig igen és esélyt adtak neki, bosszantó elszalasztott esély valamire, ami egy nagyszerű út kezdete lehetett volna.
A bejegyzés írásakor a Hóember fenn van a Netflix és a SkyShowtime kínálatában.
5/3
