Elég jól vagyok, de lehetnék egy kicsit még jobban is
Na ez úgy ment el mellettem, mint a sinkanszen.
Pedig nagyon vártam. Beleszerettem a címébe. Novelláskötet, ráadásul, szeretem őket. Megvettem, dédelgettem. Cserbenhagyott. A fordítást hibáztatom. Az angol címe sokkal jobban leírja a viszonyulásomat.
A kötet öt részre tagolódik, amiben végtelen (122), általában nagyon rövid novellát olvashatunk. Novellát...nos...egész sok belőlük csak pár sor vagy mondat. Ettől még lehetnének jók, de a legtöbb (megint: szigorúan nekem) teljesen érdektelen. Olyan benyomásom volt, mint ha valaki fogadásból vagy valami terápiás céllal összegyűjtene mindent x ideig, amit leír, és mivel történetesen az illető író, néhány sikerültebb vagy kevésbé sikerült darab is belekerül az álomnapló-levelezés-firkálgatás háromszögébe.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a hosszabb művei jóval nagyobb arányban "tetszettek", mint a többi. Ezek közül is azok voltak a legközelebb ahhoz, hogy egész pozitív véleményt váltsanak ki belőlem, amik a hétköznapi szorongásainkat ragadták meg (pl. a Halat enni egyedül), de a címadó darabot is kedveltem.
Persze fenntartom a jogot ahhoz, hogy én legyen hozzá nem értő és az szépirodalomhoz faék.
5/3
