Mrs. Dalloway

Őszintén, nem tudom megfogalmazni, mit vártam. Én azt hittem, semmit, mégis kicsit csalódottnak érzem magam.

A könyv cselekménye egy napon játszódik. A főszereplő természetesen Clarissa, Mrs. Dalloway, aki nem véletlenül került férjezett néven a címbe: egyrészt komoly szerepe van a könyvben annak, hogy ő kit választott és miért, ezzel feladva kapcsolatát a másik kiemelt főszereplővel, Peter Walsh-sal, másrészt ezzel érzékelteti az írónő személyisége legalábbis részbeni feladását. 

A történet ezzel összefoglalható: Clarissa Dalloway estélyre készülődik, mikor váratlanul megjelenik volt szerelme, akit hosszú ideje nem látott és Indiából tért vissza ügyeket intézni. A nap további része mindkettejüknek az estére készülődés jegyében telik mind fizikailag, mind lelkileg, és persze felkavarodik bennük a múlt. Eközben London egy teljesen másik részén Septimus, aki az előbb említett, felső középosztálybeli szereplőkhöz képest mindenképpen teljesen átlagember, komoly depresszióval kínlódik a világháborúban való részvétele után. Felesége, Lucrezia nagyon aggódik érte, háziorvosuk után most pszichiáterhez készülnek, aki viszont bár komolyabban veszi a tüneteket, mégis valahogy nagyon ellenszenves a fiatal párnak. 

A cselekmény persze másodrendű és bár eleve nem mondanám soknak (a szereplők balra-jobbra mennek, készülődnek, találkoznak véletlenül vagy tervezetten másokkal), az a kevés is áldozatul esik a hangulatnak. Ez legtöbbször persze egyáltalán nem gond, mert a képfestés nagyon erős, legyen szó akár gondolati képekről, akár a környezetről. A szálak nagyon érdekesen fonódnak egymásba, szinte észrevétlenül kerülünk egyik szereplőből a másikba, csak kis lemaradással észlelve egyáltalán, hogy váltás történt. A szöveg szövete magával ragadóan áramlik.

Azonban ez az áramlás azt sem engedi, hogy megkapaszkodunk dolgokban. Nekem a regény rövidségéhez képest túl sok volt a mozgatott szereplő, túl keveset foglalkoztunk eggyel-eggyel - főleg, ha számba veszem, hogy London is külön szereplő igazából, és a múltba is sokat révedünk. Bár értem, hogy a főszereplő Clarissa és Septimus szerepe csak hátteret ad és felvillant egy komoly problémát, mégis szívesebben foglalkoztam volna velük többet. 

Nagyon érdekes olvasmány, még nem döntöttem el, hogy szerettem-e vagy sem, valószínűleg nem is fogom. Egyértelműen erős a hangulata, nagyon angol, és amikor éppen magával ragad, mert mi is nyitottak vagyunk rá, akkor nagyon-nagyon, de viszonylag könnyen le is dob. Igazi flow-regény, ahol sokmindennek együtt kell állnia, hogy élvezzük, de abszolút lehet élvezni.

5/4