Tel Aviv on Fire

Nem láttam túl sok filmet Izraelről vagy Palesztinából, a kettőből-ről együtt pedig végképp nem. És sosem gondoltam volna, hogy az első nem mondjuk egy dokumentumfilm lesz, hanem egy vígjáték.

A történet szerint Salim egy lézengő fiatal, tartozásai vannak, előre haladva az időben megtudjuk, hogy szétment a kapcsolata, nagybátyja beajánlja egy forgatásra, ahol asszisztensként dolgozik. Mivel jól tud héberül, időnként kéretlenül is bele-beleszól a felvételekbe, hogy hitelesebb legyen a nyelvezet, és nagyon megtetszik a sorozat sztárjának, a Franciaországba emigrált Talának. Ennek is köszönheti, hogy feljebb lép a ranglétrán és tanácsadó lesz a dialógusokat illetően, majd az írásban is részt vehet. 

Eközben minden nap át kell kelnie az izraeli-palesztin határon, és mikor a pozíciójával próbál befolyást szerezni, az izraeli határőr, Assi lehetőséget lát, hogy javítson a palesztin tábornok megítélésén a sorozatban, és elkezd kéretlen tanácsokat adni Salimnak arra hivatkozva, hogy ő jobban ért a katonai nyelvezethez és viselkedéshez. 

Salim próbál navigálni a különböző elvárások között, de nem túl sok sikerrel. Mindenki saját magát szeretné fényezni és többnyire a másik rovására. Eközben még a volt barátnőjét is szeretné visszaszerezni újonnan kiépült egzisztenciája és presztízse felhasználásával. De ahogy közeledik a sorozat fináléja, úgy tűnik, nem fog tudni mindenkinek megfelelni.

Azt gondolom, jobban jár az, aki egy humoros film elé ül le, mint az, aki mindenképpen a konfliktusokról akar látni bármit, mert akkor csalódni fog. Nekem pont azért tetszett, mert úgy villantott meg igen komoly dolgokat, hogy a műfaj miatt ez könnyebben csúszott, mégsem vált felejthetővé vagy hiteltelenné. A megoldása pedig úgy idealista, hogy mégsem tűnik lehetetlennek - bár a keserű pirula az, hogy tudjuk, mégis az. 

5/4