Søvnen og Døden

Ez a könyv egy sorozat második, és (eddig) befejező kötete. Az elsőről sajnos nem írtam le a gondolataimat, de mivel két éve olvastam én is és csak halványan emlékszem rá, bátran állíthatom, hogy a második kötet megáll az első olvasása nélkül is.

Niels Bentzon túsztárgyalónak sehogy nem jön össze egy harmonikus párkapcsolat. Az első kötetben éppen házassági problémái voltak és végül a válás mellett döntött, a másodikban pedig már újra házas és újra házassági problémái vannak, új párja, az első kötetben megismert Hanna elhidegül tőle és úgy érzi, semmit nem tehet, hogy ezt megakadályozza. Nem segít, hogy a szakmai élete is a feje tetejére áll: mikor egy meztelen, zavart nőhöz hívják, aki látszólag le akar ugrani egy toronyból, fura érzései támadnak. Nem a szokásos öngyilkossági kísérletnek látja, úgy érzi, a nő menekül valaki elől, és félelemből menekül a halálba, valamitől, ami rosszabb annál.

És leugrik, Niels nem tudja megakadályozni. Ez az első, akit nem tud meggyőzni, mélyen érinti a dolog. Nem hagyja annyiban, és amikor kiderül, hogy igaza van, és valóban nem egy rendszeres droghasználó akárkiről, hanem a Királyi Balett prímabalerinájáról van szó, akkor tényleg ügy lesz az addig mindenki más által csak ellegyintett esetből.

Az egyik szál tehát Niels-é, aki éjt nappallá téve (talán azért is, hogy elkerülje a feleségét) nyomoz, aki beleássa magát a koppenhágai balett világába, ami kifejezetten üdítő közeg a skandináv krimik világában. Ráadásul a könyv folytatja az előző kötet kérdésfelvetését: mi van a halál után? tényleg van ott valami, egy másik élet, vagy hívjuk bárminek? Hogy hogyan, az derüljön ki nektek is a könyvből.

A másik szál pedig Hannáé, aki szintén úgy érzi, a házasság már megmenthetetlen. Iszonyodik a férje érintésétől, de nála konkrétabb oka is van: az első gyermeke öngyilkossága után mélyen traumatizált nő felfedezi, hogy terhes, bár úgy tudták, ez nem lehetséges, és retteg attól, hogy akár magát, akár születendő gyermekét kitegye ugyanannak a rémálomnak, amin egyszer már átment. Megpróbál különböző racionális gondolatmeneteket gyártani, tudós lévén, hogy eldöntse magzata sorsát. 

Ez a szál is hihetetlenül érdekes és nagyon jól rezonál a jelenlegi sokféle véleményről és szabályozásról az abortusszal kapcsolatban (bár a könyv már kilenc éve íródott). Mérlegeli, hogy tudjuk-e, mikortól élet az élet. Hogy jogunk van-e megkímélni valakit a lehetséges szenvedéstől. 

Ezt a két szálat gondolatiságban nagyon ügyesen húzza össze a regény. Az egyik arra keres választ, hogy mi van az élet után, a másik pedig arra, hogy mi van előtte, vagy mikor kezdődik egyáltalán, van-e eleje. Tehát a lélekről gondolkodik sokat. És nagyon jó referenciákat is ad annak, aki szívesen menne tovább a kutatásaiban, de ha nem olvasunk utána, akkor is érezhető, hogy az írók jól körüljárták a témát, nem csak egy krimi-thriller laza megalapozására vették a fáradságot. Filozófiai, művészeti és kutatási hivatkozások bukkannak fel újra és újra, interdiszciplinárissá téve kicsit a könyvet.

A végére aztán kézzelfoghatóvá válik minden, lerángatják a földre, mert a gonosz nem a halálon túl van, hanem előtte. A regény szerint legalábbis mindenképpen.

5/4*