Ruben Brandt, a gyűjtő

Sokkal, sokkal műveltebbnek kellene lennem, hogy a maximumot ki tudjam hozni ebből a filmből. De ez senkit ne riasszon el: így is maximálisan élvezhető!

A címszereplő Ruben Brandt egy művészetterápia módszerét is alkalmazó pszichológus. Az ő álma a film nyitánya, ami abszolút szürreális (itt kicsit meg is ijedtem). Kiderül, hogy álmában festmények kísértik őt. A másik szálon Mimi, a profi tolvaj lopja el Kleopátra legyezőjét és bonyolódik üldözésbe Mike Kowalski nyomozóval. Miminek azonban nem ez volt a megbízása, egyszerűen csak megtetszett neki és a küldetésére fittyet hányva elcsábult. Kleptomániája miatt keresi fel Rubent, aki festésre buzdítja és azt mondja: azzal, hogy birtokba vesszük-tárgyiasítjuk félelmeinket, kontrollálni tudjuk.

A gondolat szeget üt Mimi fejébe, aki megkedveli a doktort, és összetrombitálja Ruben pácienseit, akikkel a legjobb rablóbandát alkotják, és elkezdik módszeresen összegyűjteni a pszichológust terrorizáló képeket.

Nem a történet az erőssége ennek a filmnek, sokkal inkább a világ, amit létrehoz. Talán nem túlzok, ha azt mondom, másodpercenként idéz meg képző- és iparművészeti alkotásokat, az ember csak kapkodja a fejét. Szerintem még az is elismeri lenyűgöző látványvilágának egyediségét, akinek nem is igazán jön be, zavarja ez a számomra megfoghatatlan stílus (dadaizmus? absztrakt?).

Számomra külön kedves volt a zene, a Kis kece lányomért teljesen odáig voltam. 

A trailert szerintem mindenképpen nézzétek meg, és ha nem taszít a film képi világa, akkor az egészet is, mert ritkán látni ennyire különleges magyar filmet.

5/4*