Mamma, pappa, barn

Sajnos ennek az első kötetéről nem írtam nektek. Erősen középszerű könyv szerintem, a szálak eléggé kuszák és a megoldás is elég váratlan. Úgy húzni egy meglepőt, hogy nem alapozod meg, nem túlságosan nagy dolog és nem is élvezetes olvasni.

A második kötet viszont kiemelkedő, nagyon jól strukturált. Olyan, mintha az első csak egy nagyon gyatra első próbálkozás lett volna, ez meg sok év gyakorlás után letett abszolút korrekt mű. 

A szereplők visszatérnek, és nagyjából ott folytatjuk a sorsukat, ahol abbahagytuk. Conny Sjöberg nyomozó nem tudja kiverni a fejéből az előző ügye kapcsán megismert ápolónőt, Petra Westman pedig még mindig próbálja kiheverni az ellene elkövetett szexuális erőszakot. Ők a fő szereplői a regénynek, és ők lesznek a két szálon futó nyomozás egy-egy vezetője is. Két haláleset után nyomoznak: az egyik áldozat egy kirándulóhajón egy kamasz lány, a másik pedig egy csecsemőjét sétáltató anyuka, ahol a kimerült kisdedet pont Petra Westman találja meg kocogás közben. 

A két esetet és úgy egyáltalán a mellékszereplők zömét is a családon belüli rossz kapcsolatok kötik össze. Szeretetlen fiatalok keresnek másoknál valamit, maguk sem tudják, mit; rossz párkapcsolatokban tengődő szülők latolgatják, mi a legjobb döntés maguknak és a gyereküknek, bármennyi idős is legyen; félresiklott életek egymásutánjai gyorsulnak egyre inkább egy végeláthatatlan spirálban. Nyomasztó könyv, és csak nagyon kis cseppekben adagolja a reményt. De az izgalom, az ügyesen időrendben szerkesztett cselekmény megkönnyíti a sok szereplő követését és szerintem egy ritka izgalmas és némiképp a rendszer visszásságaira is napfényt villantó regényt kapunk. A legjobbaktól elmarad, de abszolút ajánlható darab.

5/4*