A ​lélek legszebb éjszakája

Várakozás nélkül vágtam ebbe a novelláskötetbe,amit csak felületes ajánlások miatt vettem a kezembe. Még így is sikerült meglepnie.

Az egész kötet Maros Dániel háborús tudósító hétköznapjainak egy-egy szeletéről szól. Ilyenformán összefüggő novellák, novellacsokor. A központi téma mégsem a háború, vagy legalábbis nem szorosan értve. Sokkal inkább az értékek, az élet értelme, hogy miért érdemes élni, harcolni, kiállni. És mi van akkor, amikor elveszítjük a fókuszt, a jelzőfényt az életünkből. Dani megjárja a poklot, persze a háború miatt is, a magánélete is romokban. A dolgok többnyire csak megtörténnek vele, megy, amerre sodorja az élet, de persze ez már lehet annak is a következménye, hogy a terveknek is mindig ez lett a vége. Olyan rémségeket lát, amiket nehéz ép ésszel (vagy inkább a többnyire független "szemlélődő" harci hévet nélkülöző tudatállapotában) elviselni, és még a civil életéhez kötő horgonyt, a családját is elveszíti. Ezután mindenhogyan próbálja kitölteni a benne tátongó űrt és nem a morális posvány közepére sodródni mindeközben. 

A legtöbb novella önmagában is izgalmas, feszült, de a legtöbbnek olyan mögöttes tartalma van, ami új réteg(ek)et ad az értelmezésnek. Legtöbb esetben a környezet is szokatlan, egzotikus a magyar olvasónak, így aki a háború rémségeivel és az alkohol-, drogmámor szabad leírásával megbirkózik, annak ajánlom, szerintem mindenki megtalálhatja benne a kedvencét, ami megrázza és szól hozzá.

5/4